végre elmúltak az ünnepnapok, és jönnek a hétköznapok

tudom, nem népszerű ez a látásmód, de számomra igaz, sose szerettem az ünnepeket, tán csak gyerekkoromban, igen, akkor még igen, de túl sok kellemetlenség jött  később az ünnepeimhez, ahhoz hogy ne szeressem

van még pár nap múlva egy szülinap(om) az is csak gyerekkoromban volt az igazi, amikor minden percét ki akartam élvezni különlegesként, most leginkább elfelejteném

pláne, hogy ennyi lett, bár inkább hálásnak kell lennem érte... hogy megértem (de ennek egy előnye van, hogy egyéni , s igy inkognitó is maradhat  és nem általános)