A nagymamám a húgával együtt egy hónap múlva tért vissza,
miután megérkeztünk. Beköltöztek a háznak abba a részébe,
ahol korábban laktak. Megtalálták néhány bútorukat, még a
zongorát is. Dusi nénikém velük volt ugyanazon a vonaton,
a lányával, Julikával. A férje, Gonda Károly nem élte túl, őt
a németek megölték a visszavonulás során. Így erősítette meg néhány bajtársa,

akiknek sikerült elmenekülniük. Ő egy nagyon
tehetséges ember volt. Édesanyja és öccse maradt utána:
Gonda Laci, ő volt Magyarország Fred Astaire-je. Az öreg
Gonda asszony egy törékeny kis öregasszony volt, aki Budapesten élt
a háború alatt, a férje bíró volt. Miután a fia elment
Londonba, hogy egy musicalben szerepeljen, Makóra költözött, és ott élt
Dusi nénikémmel és az unokájával élt, amíg a fia el nem küldetett érte
1950-ben, hogy Párizsba menjen hozzá.

Mielőtt Gonda Károlyt elvitték volna,
nagyon különleges kapcsolatom alakult ki vele. Írt,
és nagyon tehetséges zenész is volt. Sok izgalmas történetet mesélt

és olvasott fel nekem. Viszonylag idős volt már, amikor
elvette a nagynénémet, és nem volt tehetsége vagy türelme a kisbabákhoz.
Ezért gyakran átjött hozzánk, ahol nyugodtan írhatott és zenélhetett.

Nagyon lenyűgözött az intellektusa.

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)