Köszöntöttem a születésnapi értesitésre Ecsődi Juditot, régi-régi makói s Makóról rég elkerült (elsős) osztálytársamat, mire nagyon kedvesen s szivbehatolóan válaszolt:
Köszönöm szépen, sokat gondolok a Makón töltött időkre !Az elsős évnyitón ketten énekeltük a " Csitári hegyek alatt" - ot.
Ó, erre én nem emlékeztem!
Én határozottan, 1949. szept.
*
Nem emlékszem, sehogysem!!!! Bár a dal egyik kedvenc népdalom. (Széles ivű, végtelen fájdalmú...ma ilyennek hallom,gondolom. 6 éves gyerekhangunkon , 1949-ben nem igy szólt, vagy ki tudja...Nálam teljesen elnémult az emlékezetemben, Mikre is emlékszünk? S mikre nem ?! Pedig (mindenre) kéne!
Mindenesetre a dalt - kb 76. éves évfordulónkra - el is énekeltem rögvest... Persze, hogy tudtam...
Arra is emlélkeztem, hogy évekkel ezelőtt a Hagymaház szabadtéri szinpadáról Tokody Ilona előadásában milyen katartikusan hatott rám...
Itt Simándyval énekli:
Itt meg Miklósa Erika (aki egyszer a Tvben egy Nagy Imre emlékmsorban hatott rám.
Akárhogy is hallgatom, nagyon szomrú ez a dal..(méghozzá szerelmi bánat lengi be konkrétan,
|
|
de átmegy valami általános szomorúságba, titkolni akart reménytelenségbe) ..Kinek juthatott eszébe két alig-kisdiáknak ezt adni iskola- életinditásra.., nem tudom..két kislány áll az iskola és Élet kapujában... két 6 éves...tényleg semmire nem emlékszem (az egész évnyitóra nem!) (Mindenesetre arra igen, hogy már tanárként milyen nehéz is volt megfelelő műsorszámokat találni évnyitókra-, zárásra, persze véletlen se jutottak esembe az A csitári hegyek...
-
arra viszont határozottan emélkszem (prózában), hogy a tanitónlénink nem akart felkerülni a szokványos osztályfotónkra, nem ült közénk, de mikor elkészült a kép, azt modta rá, hogy a középen trónoló Judit pont olyan, mintha ő lenne a tanitó nénink!
Megkérdem Juditot, ő emlékszik erre? :)
