Ildikó Orbán
Szép!
-
-
Válasz
Zlabingsba voltunk deportálva 1945 márciusáig (találtam rá most pakolás közen) tehát ott dolgozott anyu a hadigyárban (ami megmenekitett A-tól), és Theresinbe csak a végén kerültünk (ahogy tudtam is), onnan májusban szabadultunk (beszámitva a két hetes tifuszzárlatot isí) - ez tán el is hanyagolható
Zlabingsról semmit nem tudtam, már a M I -hoz akartam fordulni, mert az mindent tud (amit csak össze lehet szedni)
DE egyből látom a googleba beirása után, hogy ez "germán" név s"igazi neve: Slavonice. Csehországban van (2229 lakosai száma, mi kicsit megemelhettük 1944-45-ben)) Morvaország - Morávia
majd még kutatok,a Yad Vasemnél fel van tüntetve)
szép volt az ünnepség, tömött, fegyelmezett sorok ünnepi hangulat, hogy ne mondjam áhitat
Tűzijáték, ülve, himnusz állva (vigyázzban)
mintha éreztem volna egy kis nacionalista felhőt is, (nem is szavakban, a légköben) de ki lehetett birni
jók voltak a koncertek, szép, megszerkesztett a tűzijáték, a szövegekre nem is figyeltem annyira
ja és kaptunk újkenyér gyanánt friss cipót (pedig oldalt ültem)
(a kenyerek megáldását nem, mert akkor még a gloriusteraszon ültem, de hosszú volt..., hosszan "papoltak", dehát a papoknak az a dolga, nem?)
a Szemt István szobor meg piros-fehér-zöldbe bugyoláltan állt a vártán
azt tudtam, hogy ez a zenepaviloni koncert biztos nem lesz hamis
a Csikota József féle remek és most egyesitett fúvós zenekaré
amúgy két fia is vezényelt (Levente és Péter, mindketten májusban kaptak karvezetői diplomát)
a konferansz el is veszett a sok Csikota közt, összetévesztve, bekonferálva őket
szép ez amikor a gyerekek követik apjuk foglalkozását, és ugyanaban a zenekarban működnek, sőt az anya is...itt fuvolázik)
tényleg jók voltak, tán egy kicsit lassubbak néha a kelleténél
de mikor lányom rákérdezett , hogy milyen volt a koncert, az az egy szó jött ki a számon : lapos. ez össze is foglalta a lényeget...
az esemény előtt nem sokkal vettem észre, a nem is sokkal előbb feltett felhivást, meghivást , egy irodalmi (táncházi) alkalomra
nem sokat tudtam róla, de gondoltam, elmegyek még a szokásos esti zenepaviloni koncert előtt
irodalom, népzene, a helyszin a korona festői terme - nemlehet rossz
kiderült , hogy szinte csak én voltam néző a majdnem üres hodályban (a többiek a szereplők), meg irányitók
dehát egy ilyen rendezvény tulajdonképpen belterjes is, önmagukért van
egy alkotótábor (tehetségpaletta) produkálta magát, irásaikkal
meglepően sok volt köztük az idősebb (én örültem nekik)
a Piroska mese különböző feldolgozásai hangoztak el )dramatikusan)
7 felé átnéztem a pavilonba, de minthogy megint hamisnak talátam a produkciót (az én fülemmel van baj?!/)
visszatántorogtam, és bámultam a táncházi produkciót,
lett volna kevem táncolni is, (lábam nem annyira), de a széken ülve a lábaim mozgattam a lépések szerint, de a zene is jó volt (nem hamis! csak tiszta forrásból!)...
megint egy vigjáték, amiről semmit se tudtam, de a plakáton látott szerzői név NOEL COWARD ismerősnek és garanciának is tűnt
ismerős a főszereplő Szerednyei Béla, a többieknek csak a keze látszott, hiszen mindenki őt akarta. Erről szólt a komédia!
az első szinpadon elhangzó alpári mondat után le akartam lépni... (rossz forditás lehetett!) DE KÉSŐBB épphogy a szöveg volt a főerősség. (és szinte csak ennek köszönhető, hogy tényleg elhittük főhősünk ellenállhatatlanságát. )
végülis jól szórakoztunk
leszámitva, hogy a szünet előtt megfájdult a fejem, , bal oldalt. azt HISZEM, az egyik harsány, közönséges ugyancsak alpári szinésznőnek (szerepe szerint?) köszönhetően...De ittam egy kávé , oda se , hogy fél 9 volt, este, de elmulasztotta!
a darab végén nem csodáltam, hogy hősünk mindent maga után hagyva (nem ő fogadta vissza elvált feleségét, hanem ő ) menekült hozzá! (micsoda alakok is forogtak körülötte!)
Mi meg haza...
„Voltaképpen mintha mindenki mellékszereplő lenne, mindenki felesleges ember. Ahogy Jelena fogalmazza meg: »Én pedig unalmas epizódszereplő vagyok… A zenében is, a férjem házában is, az összes szívügyemben, egyszóval mindenütt csak epizódszereplő voltam.«” – írja Csehov Ványa bácsi című darabjáról az utószóban Turi Tímea, a kötet szerkesztője. A Ványa bácsi a Színház az egész… sorozatban jelenik meg Morcsányi Géza fordításában.
„Kevés maradandóbb témája van a drámairodalomnak, mint az élethazugságokkal való szembesülés. Noha az élethazugságok személyesek, azok nemcsak egyetlen ember, de az egész környezet életét is megmérgezik: ezért szinte kiáltanak a dráma műfajáért.