táncol a kiadó (Timi is) - valóságban , versben s könyvben!

 #magvető70

A Covid előtti időszakban karácsony előtt jöttek össze a Magvető szerzői, fordítói, külsős és belsős munkatársai, barátai évet búcsúztatni, beszélgetni és koccintani. Dávid Anna ünnepi beszédében ilyenkor elhangzottak a hivatalos adatok (hány könyv jelent meg, mi változott a könyvpiacon), és voltak meglepetésajándékok. Szegő János egyszer Arany Mikrofon díjat kapott, Schmal Alexandra pedig egy nehéz év buliján a munka hősének járó kitüntetést vehetett át. Küldtünk már el az utcáról bulizni betérő külföldi vendégeket, és vártunk már hiába világhírű külföldi szerzőt, aki sosem érkezett meg a tiszteletére rendezett bulira. A pandémia után aztán a Magvető mulatság tavaszra költözött. 2022-ben például május 13-án, pénteken volt, erre Darvasi László versének címe emlékeztet: Vidám magvetős est a Magvető Caféban magvetős barátokkal és ismerősökkel 2022. május 13-án, pénteken. A bulik hangulata és emléke ugyanis lassan beszivárgott a művekbe is. Darvasi László versébe így:

Mondták a magvetős lányok, táncoljunk.

Ági, Timi, Eni, Judit, hAnita,

bAnita, Panni, dAnna, odaképz.

Egymással táncolnak a lányok.

Szijj Feri negyvenéves mondata ez.

Jucinak kifejezetten helyes kutyusa van.

Mónika szülinapos, névnapos, zusammen.

Zsuzsa new könyvelőjét Költőnek hívják.

bZsóóó nincs itt, hol van, fáj neki?

A táncolás is fáj, akkor miért ne, különb

en Queen volt éppen, táncolt a medve,

a rózsakertészet, a parajdi sóbarlang,

Kinga és én, a lányok. Dancing Queen.

A versből persze kiderül, hogy vannak, akik beszélgetnek bent, és dohányoznak, iszogatnak kint, mint egy igazi laza házibuliban. Táncolt már szerző kirakatban és asztalon, és talán nem véletlen egybeesés, hogy Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényében „mindenki táncolt, Laci német kiadója, a svéd, a lengyel, a japán, a kínai kiadó, és igen, ott ropta a Magvető is, Dávid Anna, sose gondoltam volna, Timi, Szegő, Árvai Judit és a többiek, mert mindenki táncolt, az összes vendég…” De senki ne vegye készpénznek azt, amit egy irodalmi műben olvas. Az igazi magvetős buliban még nem volt Snoop Dogg, de ki tudja, mit hoz a következő hetven év.

A képet 2022. május 13-án készítette Oláh Gergely Máté.

 

azt tudtam, hogy ez a zenepaviloni koncert biztos nem lesz hamis

a Csikota József féle remek és most egyesitett fúvós zenekaré

amúgy két fia is vezényelt (Levente és Péter, mindketten májusban kaptak karvezetői diplomát)

a konferansz el is veszett a sok Csikota közt, összetévesztve, bekonferálva őket

szép ez amikor a gyerekek követik apjuk foglalkozását, és ugyanaban a zenekarban működnek, sőt az anya is...itt fuvolázik)

tényleg jók voltak, tán egy kicsit lassubbak néha a kelleténél

de mikor lányom rákérdezett , hogy milyen volt a koncert, az az egy szó jött ki a számon : lapos. ez össze is foglalta a lényeget...

az esemény előtt nem sokkal vettem észre, a nem is sokkal előbb feltett felhivást, meghivást , egy irodalmi (táncházi) alkalomra

nem sokat tudtam róla, de gondoltam, elmegyek még a szokásos esti zenepaviloni koncert előtt

irodalom, népzene, a helyszin a korona festői terme - nemlehet rossz

kiderült , hogy szinte csak én voltam néző a majdnem üres hodályban (a többiek a szereplők), meg irányitók

dehát egy ilyen rendezvény tulajdonképpen belterjes is, önmagukért van

egy alkotótábor (tehetségpaletta) produkálta magát, irásaikkal

meglepően sok volt köztük az idősebb (én örültem nekik)

a Piroska mese különböző feldolgozásai hangoztak el )dramatikusan)

7 felé átnéztem a pavilonba, de minthogy megint hamisnak talátam a produkciót (az én fülemmel van baj?!/)

visszatántorogtam, és bámultam a táncházi produkciót,  

lett volna kevem táncolni is, (lábam nem annyira),  de  a széken ülve a lábaim mozgattam a lépések szerint, de a zene is jó volt (nem hamis! csak tiszta forrásból!)...

 megint egy vigjáték, amiről semmit se tudtam, de a plakáton látott szerzői név NOEL  COWARD    ismerősnek és garanciának is tűnt

ismerős a főszereplő Szerednyei Béla,  a többieknek csak a keze látszott, hiszen mindenki őt akarta. Erről szólt a komédia!

az első szinpadon elhangzó alpári mondat után le akartam lépni... (rossz forditás lehetett!) DE KÉSŐBB épphogy a szöveg volt a főerősség. (és szinte csak ennek köszönhető, hogy tényleg elhittük főhősünk ellenállhatatlanságát. )

végülis jól szórakoztunk

leszámitva, hogy a szünet előtt megfájdult a fejem, , bal oldalt. azt HISZEM, az egyik harsány, közönséges ugyancsak alpári szinésznőnek (szerepe szerint?) köszönhetően...De ittam egy kávé , oda se , hogy fél 9 volt, este, de elmulasztotta!

a darab végén  nem csodáltam, hogy hősünk mindent maga után hagyva (nem ő fogadta vissza elvált feleségét, hanem ő ) menekült hozzá! (micsoda alakok is forogtak körülötte!)

Mi meg haza...

„Voltaképpen mintha mindenki mellékszereplő lenne, mindenki felesleges ember. Ahogy Jelena fogalmazza meg: »Én pedig unalmas epizódszereplő vagyok… A zenében is, a férjem házában is, az összes szívügyemben, egyszóval mindenütt csak epizódszereplő voltam.«” – írja Csehov Ványa bácsi című darabjáról az utószóban Turi Tímea, a kötet szerkesztője. A Ványa bácsi a Színház az egész… sorozatban jelenik meg Morcsányi Géza fordításában.