már előző napokon megnéztem a még rendezés alatt álló kiállítás képeit

rögtön, kimagaslóan feltűntek ezek a makói nevezetes  torony-festmények, (bérpalota, Hagymatikum, ortodox zsinagóga, református templom) finomságukkal, elegánsan odavetett maradandóságukkal, pedig vázlatszerűek is voltak

felismertem alkotójuk kezevonását, elegáns ecsetkezelését, csak megerősitett a később meglátott Sonkodi aláirásuk (Rita, persze, ki más lenne ilyen "finom"! régi kedvenc) Örülök, hogy itt láttam a képeit, mert a nyitó kiállitáson nem is, mondja O. N.,  hogy beteg volt, de a záráson már szerencsére jelen (elgondolkodtat, hogy ha nem volt Makón, a makói táj tematikájú művésztelepen, honnan ez a hűség is  a valaósághoz - persze több is annál....)

Megszólalt a sófár nálunk is

Tizenöten (a szemérmesek elrejtőzködtek, nem látszanak a képen, de ott voltak) imádkoztunk szerda reggel a Bálint házban, megszólalt nálunk idén először a 27. zsoltár és a sófár hangja (köszönjük Jürgennek és Valinak a közreműködést). Jövőre is folytatjuk a hétköznapi imádkozás immár tényleg jól szervesült hagyományát, amely abból a felvetésből indult el, hogy viselhessenek valahol közösségben a nők tfilint, ha szeretnének. Itt vagyunk.

lányom, a "rebbecen"(?) is ott van, csak félig elbújva, szerényen - igaz, rabbi férje is

 néha elmegyek szakrális körünkbe..

most igazán egy jót meditáltunk az elején

majd számmisztika előadás következett

aminek tényeit, pontjait nem teljesen tudom elfogadni (követni se a számitásokat)

bár be kell vallanom, hogy vannak telitalálatai is, művelője-tanitója pedig igazán intuitiv személyiség, ami árnyalja-finomítja a számokkal való bűvészkedési bravúrjait.

pl volt egy elgondolkodtató megállapitása rólunk 1943asokról  ((ez is zavar hogy ennyi egy-generációs ember rendelkezhet ugyanazokkal a sajátságokkal?!)

nos: a döntéseink rosszak, s ezeket kell korrigálnunk később

hirtelen végigfutottam az életemen . és megállapitottam, hogy én mindig elodáztam a döntéseim! (hogy megússzam, csak sodródtam)

kiderült viszont , hogy ez is "rossz döntás"...

hm

a korrigálás viszont elég jól ment (hiszen még mindig élek :)

 HA ILYEN GONDOSAN folyik továbbra is minden a gondos órával, mint ahogy az elküldése körül történt, akkor teljesen nyugodt vagyok: gondoskodnak rólam!

csak próbaképp kezdtem a regisztrálást, de a kontakt személy megjelölése előtt leálltam

viszont elment féligkészen is a regisztrációm..erről értesitettek emilben (azt már megadtam)

fölhivtam a megadott telefonon őket, hogyan tovább

erre készségesen rendelkezésemre állt, aki felvette (nem gép. ember, azonnal!)

és a telefonon befejezte a regsiztrációmat...

és bár azt mondta, hogy két .- három hét mőlva küldik a gondosórát

már tegnap (egy hétre kb) értesitettek, hogy elköldték a szerkentyűt, 

majd újra értesitenek, ami meg is történt ma, kétszer is, emilben, sajnos nem néztem meg a postafiókot, igy nem voltam otthon, mikor a személyes kézbesitésnél átvehettem volna, délben rámtelefonáltak

de mondták átvehetem 3 után a postán

s már kettő után pár perccel jott az értesitsem erről is

és gyönyörő csomagolsban, már a kezemben is van a gondos kezek álttal küdött gondos óra...

em

2025 aug 30.

 nem csak a verseimben, hangulatomban éreztem rá, effektiv definiciókat ,megállapitásokat is olvasni arról, hagy ma van volt a nyár utolsó napja

(holnaptól ősz, és iskolakezdés szept 1)

gyönyörű képsor az utosó nyári alkonyról a Maros fölött a makói tévétől...

és ugyanakkor én az utolsó nyári zenepaviloni koncerten oldalról, az eget  bámultam és fotóztam az alkonyt....

 

 

 

még szerencse, hogy a ráadásszámot közösen énekeltük s elhittem, azt hogy Jó, jó, jó nekem...(everything all raight) -

különben nagyon elszomorodtam volna...

 

 

 Köszöntöttem a születésnapi értesitésre Ecsődi Juditot, régi-régi makói s Makóról rég elkerült (elsős) osztálytársamat, mire nagyon kedvesen s szivbehatolóan válaszolt:

 Köszönöm szépen, sokat gondolok a Makón töltött időkre !Az elsős évnyitón ketten énekeltük a " Csitári hegyek alatt" - ot.

Ó, erre én nem emlékeztem!

Én határozottan, 1949. szept.

*

Nem emlékszem, sehogysem!!!! Bár a dal egyik kedvenc népdalom. (Széles ivű, végtelen fájdalmú...ma ilyennek hallom,gondolom. 6 éves gyerekhangunkon , 1949-ben nem igy szólt, vagy ki tudja...Nálam teljesen elnémult az emlékezetemben, Mikre is emlékszünk? S mikre nem ?! Pedig (mindenre) kéne!

Mindenesetre a dalt - kb 76. éves évfordulónkra - el is énekeltem rögvest... Persze, hogy tudtam...

Arra is emlélkeztem, hogy évekkel ezelőtt a Hagymaház szabadtéri szinpadáról Tokody Ilona előadásában milyen katartikusan hatott rám...

Itt Simándyval énekli:

Itt meg Miklósa Erika (aki egyszer a Tvben egy Nagy Imre emlékmsorban hatott rám.

Akárhogy is hallgatom, nagyon szomrú ez a dal..(méghozzá szerelmi bánat lengi be konkrétan,

de átmegy valami általános szomorúságba, titkolni akart reménytelenségbe) ..Kinek juthatott eszébe két alig-kisdiáknak ezt adni iskola- életinditásra.., nem tudom..két kislány áll az iskola és Élet kapujában... két 6 éves...tényleg semmire nem emlékszem (az egész évnyitóra nem!) (Mindenesetre arra igen, hogy már tanárként milyen nehéz is volt megfelelő műsorszámokat találni évnyitókra-, zárásra, persze véletlen se jutottak esembe az A csitári hegyek...

-

arra viszont határozottan emélkszem (prózában), hogy a tanitónlénink nem akart felkerülni a szokványos osztályfotónkra, nem ült közénk, de mikor elkészült a kép, azt modta rá, hogy a középen trónoló Judit pont olyan, mintha ő lenne a tanitó nénink!

Megkérdem Juditot, ő emlékszik erre? :)

 nemrégiben gondoltam arra, hogy mintha az idén nem irtam volna annyi nekrológot mint korábban, mert nem kellett h I !

nem sokkal ezután jött a szomorú hir Ledniczki András haláláról

akiről muszáj irni!

a szegedi zsidó hitközség elnöke volt tizenvalahány évig, többszöri újraválasztás után

egy biztos, stabil , agilis és mosolygós pont

én nem ismertem annyira közelről, pontosabban ő engem nem

de mikor már visszavonult az elnökségből, s még vissza-visszajárt különböző ünnepi vacsoráinkra pl, s olyor én is, egyszer közel ültünk , és akkor váltottunk pár barátságos. kedves szót - ő mindig barátságos volt!

azt hiszem kicsit mellőzve érezhette magát, de hát ő választotta a visszavonulást, de mintha jobban is állt volna neki a munka - persze, mig tehette

az orvosi egyetemen is mint dékáni hivatali vezető ő lehetett maga a stabilitás

tiszteletbeli konzula is volt Izraelenak, csodás vacsorákat rendezett a magyar--izraeli baráti társaság keretén belül, és azt hiszem az Izraelből itt tanuló diákokat is támogatta

és még se szeri se száma funkcióinak, fáradhatatlan munkájának

nyomán kitüntetéseinek...

egy igazán gazdag pálya zárult le, s csak 78 évesen...

a temetés zártkörű de most utólag látom, hogy tegnap a zsinagógban rengetegen bcsuztatták az emlékére rendezett összejövetelen, s tele is volt a zsinagóga a szomorú s hálás hallgatóséggal

mindenki legfőképp az emberségét dicsérte

hogy ő aztán a templomban láthat jelmondatnak eleget tett:

Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!

hiányozni foga... a mosolya!

(péntek este a Bet Orimban is Káddist mondtak érte, Pesten...)