ma már hárman voltunk a szokásos excluzivabb vasárnap délutáni filmvetitésen Elton John életéből (inkább kezdeti idejéből) csináltak egy musical féle életrajzi filmet ami igazán érdekes volt bár mint hallom, nem teljesen "élethű" de nagyjából az bár pl számomra a legmeghatóbb mozzanat…

 a spontán marosi kirándulásom után, utolsó percben elhatároztam, csak elmegyek a Marosvidék 20. jubileumára... volt még pár percem 5-ig, de telt ház, s már zajlott a megnyitó       hoztam egy pótszéket, leültem leghátulra, legszélére       főleg a Bogoli miatt jöttem, meg a kiadvány…

 ki-bejár rajtam a kislány aki voltam   pedig már nincs sehol volt-am  

újraavattuk az ortodox zsinagógát... félig-meddig múzeummá... hát igen múzeumi tárgyak lettünk magunk is, azt hiszem, s már csak mutatóban, turisztikai látványosság az emléktábla előtt álltak a szónokok (egy a Mazsihisztól, a polgármesterasszony meg a baráti kör vezetője. a levéltáros Zsolt) én…

 sötét hajamban elbújhattam  milyen jó volt ottan  onnan látni a világra  ellenségre és barátra  ifjan     megőszültem, megvénültem nincs már hova bújjak csak keresem védett múltam  

végre újra szinházba mehettem, (hagymaházba, a bérleti sorozat utolsó előadására, ami a járvény miatt ide halasztódott, pedig lassan újra védekezhetnénk, láttam is egy-két maszkot, mikor mögöttem köhécseltek előre is hajoltam, hiába, hátra nem tudok maszkot rakni (előre se vettem) gyorsan csináltam…

 hozatni fogom újra az ebédet vagy főzök...   koszos, gyűrött , ujjatlan atlétában ül a mellettem levő asztalhoz, persze kilátszanak a hátán a tetoválások, tán azért is annyira kivágott az atlétája... strandpapucs, rövid gatya , asztal alatt... nem érdekes. de fölötte akkorát tüsszent, se…