végre újra szinházba mehettem, (hagymaházba, a bérleti sorozat utolsó előadására, ami a járvény miatt ide halasztódott, pedig lassan újra védekezhetnénk, láttam is egy-két maszkot, mikor mögöttem köhécseltek előre is hajoltam, hiába, hátra nem tudok maszkot rakni (előre se vettem)

gyorsan csináltam egy.két fogadási képet kezdés előtt, mielőtt bemondták volna hogy fotót késziteni az előóadásról szigorúan tilos

csupa helyzetkomikum, bohózat volt

a lényege, hogy egy örökös helyett négy is akad... (mind kicsit ütődött) (négyes ikrek, a végtelenségig folytathatóan) amiket el kell titkolni, persze ugyanaz a szinész játszotta (Nagy Sándor ragyogóan

úgy látszik siker darab, a Madáchban, de a szereplők idő közben cserélődtek (Székhelyi József sajnálatosan érhető okokból pl...)

 bohózat ---csupa helyzetkomikum

hogy ez engem igazán miért nem tud igazán szórakoztatni,  (egy-két felröhögéstől  eltekintve) valószinű az én hibám

szünetbe ki is sétáltam, el ne aludjak...

reggel feljhivott az unokám (milyen jó, hogy ő hiv!!!!). s megkérdezte, milyen volt a bábszinház (tegnap előtte hivtak) milyen figyelmes, de hát ő még csak bábszinházakba jár....

meg hogy hogy vagyok mert oly udvarias, pedig ingerült anyja szerint csak az érdekli hogy mikor kaphatja meg tőlem az igért legót...mondtam fáj a fejem, mert túlaludtam magam, meg mondtam, beszéltem szinház után a kanadai unokatestvéremmel, mire közölte hogy anyjának is van egy kanadai unokatestvére, mire én, ez ugyanaz... hát ez is egy bohózat, nem?)