újraavattuk az ortodox zsinagógát... félig-meddig múzeummá... hát igen múzeumi tárgyak lettünk magunk is, azt hiszem, s már csak mutatóban, turisztikai látványosság

az emléktábla előtt álltak a szónokok (egy a Mazsihisztól, a polgármesterasszony meg a baráti kör vezetője. a levéltáros Zsolt)

én leroskadtam egy padra , igy egy fotón se látszom..szinte... pedig kattogtak a gépek

a beszédek után elvágták a nemzeti szin szalagot (tényleg miért nemzeti szin?!)

bementek a múzeumi szobába kik befértek,  bekukkantottunk a templomba, ott külön egy átfestett koporsóhoz mentünk, ami egy láda tulképpen (de már ezt se tudják)

a kibővitett udvaron az árnyas fák alatt ehettünk kóser sütit, dobozokból meg ásványvizet (Pestről hozták, de vissza is pakolták részben)

én élveztem a diófát, végre nekitámaszkodhattam, mint annak idején a miénknek.....

lesz majd Sátoraljaújhelyen is ilyen felújitás, jeleztem, hogy majd ha lesz oda turistaút, beneveznék....mert hogy onnan származom, s még sose jártam ott  (de az olyan nagyon nem érdekelt senkit: engem viszont igen!)

épp tegnap találtam rá dédapám bérelt korcsmájának pontos helyére Sátoraljaújhelyen, meg láttam a temetőről is egy képet, ott meg kell keresem dédszüleimet....

(unokájuk, apám neve itt van (sir gyanánt) az emléktáblán)