kezdeni ritkítani lépteket szavakat   csak a szükséges és fontos maradjon meg   és egy kis erő a megkülönböztetéshez   mi kell   s mi nem

nincs kihez futhass futni se tudsz már   ha elesel ki emel fel   jól megcsináltad jól megcsinálták a magányod vénségedre   apád anyád nagyszüleid nagynénik nagybácsik rég oda   lányod unokád messze   szíved velük tele   emlékeknél ezerszer jobban   de beléjük nem…

szegény kis öregasszony áll az út közepén nem tudja merre menjen menjen-e egyáltalán valamerre   megéri-e talán el se kellett volna indulnia   útban is van mindenki nekimegy e nagy rohanásban   de ő csak áll mereven   mint egy kőszáli sas az időszirten   de senkire semmire…

nyitott ablaknál alszom reggel félébren olyan zajokat hallok mint mikor anyám tett-vett körülöttem a piacra készülődve én meg aludtam tovább míg a piacról visszaért   jó volt hallani ezeket a régi zajokat pár pillanatra elfelejthettem hogy már nincs is anyám   jó hallani…

az jutott eszembe, hogy lehetne következetesebben a múltat idéző, inkább újraélő, meg"jelen"itő gyerekkori "emlékcserepeiemet" meg ill. átirmi  jelen időbe(még a legutóbbi prenatálist is ad absurdum) volt egy novellám 69- szilveszterén játszódik, íródik is majdnem : a jelen emléke cimet adtam…

anyám egész nap a varrógépet hajtotta fölégörnyedve mielőtt megszülettem volna   így aztán meg se moccantam a hasában egész estig mikor végre felállt munka után kinyújtózkodva   attól kezdve aztán mindent bepótoltam anyám…