mikor eltört a karom anyu főleg azért izgult hogy hegedülni tudok-e majd a baleset ellenére tovább   a törés nem lett akadály 6 hét után levették a gipszet kicsit viszketett a bőröm alatta de olyan maradt a karom amilyen volt annak előtte s hegedülni se…

Mikor a töltésről szánkózásból jöttünk haza fele a régi játszótársam a szomszédból mostani osztálytárssal fejüket összedugva nagylányosan biztos fiúkról vagy más komoly dolgokról sutyorogva előrementek s engem mint felesleges kis…

anyukámmal ketten éltünk ha vendég jött örültünk   anyu vacsorát rittyentett én meg mindent elkövettem hogy a vendég ne menjen el amikor akar táskaeldugással  megakadályoztam   főleg a nagynagynénémmel Erzsi nénivel játszottam el ezt ő…

az volt a kedvenc helyem az ablakpárkány a hosszú gyerekszoba végében   odakuporodtam fel olvasni ábrándozni különösen ha besütött a nap akkor ki is lógattam a lábam néhanap az orgonaágak közé   nem látott oda senki   de én láttam amit…

az én reszortom a házimunkában a törölgetés volt   edénytörlés portörlés   anyu mosogatott takaritott   én meg kisinasként segítettem neki éppenhogy   nem is vágytam többre még ezt is sokalltam nem…

nem tudom hogy aludtam a lágerben milyen fekhelyen valószinű priccsen ember ember hátán de anyám nem volt mellettem ő a hadigyárban dolgozott egész éjszaka (ez volt életbenhagyásunk záloga) én hajnalban a kapuban vártam őt s ha kicsit…

Néha, ha zenét hallgatok, ok nélkül rám tör a boldogság. Ok nélkül? dehogyis. Hát a zene az ok!

még nem... nem meditálni akarok csak kicsit együtt lenni magammal   csak várni, hogy meglátogasson Isten   de méltó fogadására még nem készültem fel