Mikor a töltésről
szánkózásból jöttünk
haza fele
a régi játszótársam
a szomszédból
mostani osztálytárssal
fejüket összedugva
nagylányosan
biztos fiúkról
vagy más
komoly dolgokról
sutyorogva
előrementek
s engem
mint felesleges
kis harmadikat
hátrahagytak
szaladtam utánuk
de elbotoltam
a szánkó a karomra
csusszant
én meg a szánkóra
zuhantam
aztán valahogy
kivergődtem
az út szélére
nehogy elüssön
valami
fájt a csuklóm
óriásira dagadt
mire hazahúztak
(mert csak hátrafordultak)
de nem nagyon hittek benne
hogy komolyabb bajom esett
volna
másnap mégis
bejöttek
a kórházba
meglátogatni
a régi játszótárs meg a huga
(akivel egyébként
jobba voltam mindig)
egy könyvet is hoztak
hogy ne unatkozzak
akkor már gipszben voltam
már nem fájt a törött karom
csak az hogy
hátrahagytak az uton
a karom rég összeforrt
a haránttöréssel
de a törés
a szivemben
azóta sem
viszont legalább
megtanultam nem futni
senki s semmi után
mi engem nem akar
és igyekszem nem összetörni
magam azóta semmivel
a saját súlyommal sem
