anyukámmal ketten éltünk
ha vendég jött
örültünk
anyu vacsorát rittyentett
én meg mindent elkövettem
hogy a vendég ne menjen el
amikor akar
táskaeldugással
megakadályoztam
főleg a nagynagynénémmel
Erzsi nénivel játszottam el ezt
ő teljesen egyedül élt
én olykor nála
ha anyu beteg lett
s kórházba kellett
vinni
s többnyire én jártam
Erzsi nénihez
iskolába jövet-menet
útba is esett
de nem maradtam ott soká
(igaz nem is dugta el a táskám)
bonbonierből cukorkával kínált
de volt hogy csirkecombbal
savanyú káposztával is
meg mesélt a múltról
mondott volna többet is
de én mindig elrohantam
egyszer meg is gyanúsitott azzal
hogy csak azért ugrok be hozzá
egy-egy percre
hogy megnézzem él-e
sajnos nem is soká
de addigra elköltözött
egy mellékutcába
kisebb lakásba
én meg Szegedre
az egyetemre
így még ritkábban
jártam hozzá
Szegeden húnyt el
a kórházban
ahol
meglátogattam
néhányszor
utoljára
a műtét utáni napon
láttam
mikor csak annyit
mondhatott már
hogy nagyon fáj
nagyon fájt
nekem is
most is
73 évesen
ő eggyel kevesebb volt
mikor végleg elment
ebből a vendégségből
mi nem prolongálható
eldugott táskákkal sem
sem egyebekkel
(tán még a portán maradt
nem kézbesitett
jókivánságokkal teli
levelekkel sem?!)
…….
de azért jó lenne tudni
hogy mindig van valaki
aki eldugná a táskánkat
szivesörömest
hogy maradjunk még
egy kicsit
itt
vele