https://www.szombat.org/kultura-muveszetek/onarckepek-kora?fbclid=IwAR3L1JCZKdmf8404UN-no9qy8_uAKmcJYnSlGn9jqplWoiVwO812luuGMa8 Szombat Az önarcképek korában élünk. Talán soha nem láttunk és termeltünk még annyi önarcképet, mint manapság: hiszen a telefonokkal minden eddiginél könnyebben…

   szept 25 azért az igazi megérkezés másnap volt, amit lányommal unokámmal és csatolt részeivel tölthettem... egy egész napot (a végén meg is unhattak, nade igy kipótoltam a több mint két éves hiátust)   lányom már várt, unokám láttam félmeztelen felsőtesttel átrobogni a nyitott ajtónál…

itt van augusztus 20, majdnem olyan mint máskor; pörkölt (bár én nem-, lyányom meg csonttal teli birkapörköltet választ, rosszul), aztán - mikor már tud - átjön a vőlegénye, ő már jól választ: marhapörköltet, aztán kirakodóvásárt nézelődnek.  S aztán jön a nap egyik biztos pontja: a múzeumi…

 megrázó s felkavaró filmet láttam---       adva van egy fiú és egy apa rossz a kapcsolatuk felszínileg, a z apa rossz filmek forgatókönyveit gyártja, a fiú reklámszövegeket ir, de tehetségesnek igérkező iró, csak novellákkal, ami nem kell a kiadóknak. buzditják, hogy irjon piacképesebb …

    a könyvtárban tükörképek vártak   egy kiállitás falain     aztán folyóiratban, az új Kalligramban, amiben, már tudtam, megjelent lányom is,  most versekkel - látom is a tartalomjegyzékben:     azért nagyon meglepődtem, ahogy kinyitottam a két versnél a folyóiratot , a 24-25.…

ez most itt a tartalom és forma egysége...kalligrafikus, iniciálé akár még leplezhetem is vele, hogy az ötletet az adta, hogy felrakjam, hogy felfedeztem benne azaz a májusi Kalligram folyóriat címlapja mögött (mert hogy ez a szép, kalligrafikus kép ezt jelzi)  a tartalomjegyzékben lyányom egyik…

  egész nap előre nem várható hivatalos, testileg-lelkileg fárasztó ügylet(ek)ben szaladgálok (már amennyire a jobb lábam engedi) - függőben hagyva a hazautazásom időpontját,- ami már eddig is tolódott - hiszen csak 1naposra terveztem, s máris 2 lett belőle, - most  attől függ, lesz-e 3(netán4)…

  olvasom az archaizáló novellát az interneten (levelet koródiából (értsd kórházból) ismerem a szerzőt (aki itt "édes nénje"), majdnem kortársak vagyunk, ő pár évvel többet tudhat magáénak, ugyanabba a gimnáziumba jártunk, egy városban élünk..., és olvasás közben jövök rá, hogy azt az öreg dámát is…

mire a könyvtárba értem, még volt jónéhány perc a kezdésig , de hely már alig...  később a pótszékek is megteltek... lányomat a makói könyvtárban, az igazgatónő igazán szeretettel és  kedvesen "Timi"ként üdvözölte... (azt mondta, nem tudja mondani hogy Turi Tímea  de én úgy éreztem, hogy ez…

  na végre, újra itthon a gép, felmelegedésmentesen... kicsit hosszabb ideig tart a bekapcsolása, meg én másmilyennek - hosszúkásabbnak - tartom a betűformákat  (itt is!) - de amig képernyőn kívül nem látom másnak a világot, mint eddig - addig nem lehet baj... mint nyugtatott előbb a lányom. (ti.…