na végre, újra itthon a gép, felmelegedésmentesen... kicsit hosszabb ideig tart a bekapcsolása, meg én másmilyennek - hosszúkásabbnak - tartom a betűformákat (itt is!) - de amig képernyőn kívül nem látom másnak a világot, mint eddig - addig nem lehet baj... mint nyugtatott előbb a lányom. (ti. egyszer - véletlenül - átállítódott a gép betűmérete kicsire, de nagyon kicsire - s már a végén mindent kisebbnek láttam - de most nincs semmi átállás a "nézet" betűméreténél - csak nyúlánkabbak a betűk - szerintem - de sebaj, így még jobban is tetszik: a grafológia szerint (ami ugyan csak KÉZírásra vonatkozik) intelligensebb...
egy-egy órát könyvtárban töltöttem gépnél - de az csak a rutindolgokra volt elég: napi hírek, levelezések; ilyenkor látni, hogy tud rohanni az idő gép előtt - ha nem nézi az ember az órát (pedig az is ott van, rajta, jobb oldalon lent, ott ni)
tegnap Szegeden voltam - amúgy már tegnap hazaszállítódott volna a gép - de az az irodalmi est, amin lányom is felolvasott, fontosabb volt - ez érthető. csak nem tudom, neki mennyire fontos, mert elfelejtette meghívni az ismerőseit rá
Két novelláját olvasta fel, a legfrissebbeket, meg egy verset is (amit ritkán ír, de annál jobbakat).
Az a novella, ami megint gyerekkori (ovis élményt) dolgozott fel (át), megint, bőgésig meghatott - nem csak azért mert időnként referenciálisan olvasom-hallgatom - eléggé el nem itélhető módon (dehát az anyák már ilyenek: nem lehetnek objektiv olvasók)
a kérdések amik a felolvasásokat követték, nagyon mély dolgokra világítottak rá; mágikus realizmusra, meg a monológ használat ismeretelméleti motivációira...
az Erzsébet korabeli lantkiséretes dalok is nagyon jó keretet adtak,
meg érdekesen egészítette ki meg ellenpontozta a másik prózairó verespéteri kicsit anekdotázó stilusa,
meg volt még a vendéglátók részéről is nagyon érdekes versolvasás, igen-igen mély már-már pszichoanalitikus szöveg, meg valódi szonettek, valódi időmértékek, mai témákkal... utána is eszmecsere (egy falat pogácsával éhhalál ellen) aztán rohanás a buszhoz, mit úgy értem el, hogy lyányom vőlegénye előrerohant megkérni az épp indulni akaró sofőrt, hogy várjon még egy picit... fél tízkor már a lakásban voltam... vettem egy kalpagot, meg egy Mandala Véda könyvet is, meg az aktuális Szegedi Egyetemet is lányom még kezembe nyomta; bár most már olvasható neten is újra: www.u-szeged.hu/szegediegyetem szépet írt Szabó Magdáról, (Régimódi történet) az e heti tárcarovatba. (még nemrég ugyanebbe a lapba az interjút...)
Fagy van, jég, dara - de még elviselhető. Jó volt tegnap pár óra Szegeden. De egyre többet vagyok a négyfal között. Ha egyszer már voltam a városban, másodszorra már nem szívesen mozdulok ki itthonról, még ha eredetileg úgy is gondoltam volna. Mint pl. ma. Aztán eszem azt, amit épp találok itthon. (Találok!)
Holnap már - valami összefűggőbbet írok - remélem.
A hiányzás utáni pótlás sose megy zökkenők nélkül.
Majd igyekszem nem "hiányozni"...
aliz2. :: 2007. nov. 29. 23:14 :: 2 komment :: Címkék: irodalom, lanyom, naploSZERUSEG, szamitogep, SZEGED
