mire a könyvtárba értem, még volt jónéhány perc a kezdésig , de hely már alig... később a pótszékek is megteltek...
lányomat a makói könyvtárban, az igazgatónő igazán szeretettel és kedvesen "Timi"ként üdvözölte... (azt mondta, nem tudja mondani hogy Turi Tímea de én úgy éreztem, hogy ez valamennyi kedves résztvevőre ráillett. Itt mindenki "ismerős" volt... ("földi") , az "írónő" meg majdnem mindenki számára "Timi"...
Timi egykori (általános )iskolai igazgatója és rajztanára, elmondta, hogy legutóbbi közös irodalmi bemutatójuk óta (amikor ugyanitt vagy 10 éve a "kiskamaszkönyv"-ét mutatták be, meg utalt vissza a korábbi ...gyereknek lenni...-re amit pár évvel azelőtt Janikovszky Éva, idézte is szavait...) miminden történt -persze csak egész nagy vonalakban... Timivel illetve az irodalomhoz fűződő kapcsolatával---
Aztán beszélgetés és felolvasások váltogatták egymást
A Szél. Rózsa Tövis c. novella hangzott el (ami még 2004-ben jelent meg a Bárkában, aztán hallha
Aztán legújabban irt (filozófikus)versek....
és végül a Költözés c. kisregényből most megint egy másfajta összeállitás hangzott el, (mint Vásárhelyen a mezővárosi zsidó napok alkalmából, illetve Budapesten a szinpadiasitott változatban. De akárhogy is van összerakva, mindig új és még én is mindig találok benne új, eddig felderitetlen részleteket, mélységeket... A pikantériát most az adta, hogy itt Makón, abban a közegben hangzott el mindaz, ahonnan "vétettek"...de persze azt is megmutatták, hogy más az élet és más az irodalom - ha össze is függenek...
a felolvasások és az azt tarkitó beszélgetések végetértével, a dr Kecskeméti Ármin Egyesület elnöke is, akinek a kezdeményézésére és szervezésében jött létre az est, a könyvtár vendégszeretetével karöltve - is köszöntötte Timit. Remélve, hogy legközelebb a Költözés c. kisregényt kezünkbe is vehetjük, a bemutatóján... Ezt már sokkal többen gondoljuk már igy ahhoz, hogy ne legyen másként!
Aztán még informálisan elözönlötték az "irónőt" a felolvasás után az eddigi hallgatóság, a rég látott de örökös barátnők, régi tanárok, kedves ismerősök...
(de erről már nem teszek fel fotókat... a felolvasás közben is visszafogtam magam... Meg amúgy is. Amikor elmenőben nekem is gratuláltak, persze hogy visszaháritottam, lányomra, mert őt illeti!de azért jól esett. És az ám , nem is tudom, gratuláltam-e én a lányomnak.? Ha nem , akkor most teszem én is , itt! És nem (csak) anyaként. Hanem hálás hallgatóként, olvasóként.)
......
aliz2. :: 2011. jan. 15. 0:59 :: 6 komment
Kategóriák: irodalom :: Címkék: kapcsolatok, konyv, konyvtar, MAKÓ
