régi nóta: https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=%C3%B6sszet%C3%A9vesztenek   de tegnap csak későn éltem a gyanúperrel... mikor oda jött hozzám Sonkodi Rita festő, hárulról szeliden megérintett a Tornyai album lapozgatása közben az előadás előtt a levéltárban, és mosolygósan üdvözölt, és azt…

 két galambra lettem figyelmes a múzsák kútjától pár méterre, az egyik telt nagy, a másik fele akkora, és gubbasztott, leereszkedve      aggasztott az állapota, s mintha a nagyobb is aggódott volna érte, nem tágitott mellőle - én attól tartottam, hogy tán meg is sérült és nem tud lábra…

Ma a tejivó agy ételbár pultjánál - mielőtt az ebédem kértem - megláttam a pult másik végén két  frissen gőzölgő feketekávét, fehér kis porceláncsészében...     de rég ittam már "igazi" feketekávét! pedig de szerettem! túlzásba is vittem már, volt úgy, hogy szinte minden szünetben, órák közt…

 május 25 itthon rostokolok egész nap, ebédelni tudatosan nem mentem, aztán a befizetendő csekkjeim válogattam, és mikor menni akartam, a postára, kiderült, hogy nem tudok: nem találom a kulcscsomóm, hiába őrizte eddig egy fémangyal... tegnap koncert után, mikor nem találtam - az egyébként töltési…

   tudom, hogy mindig hasonló dolgokat veszek, nade ennyire.....   előbb még vacilláltam a pirossal (kék farmeremhez) node évtizedek óta száműztem ezt a szint a ruhatáramból maradt a drapp  már hazaértem, mikor eszembe villant, majdnem ugyanilyen cipőm van még dobozában, tavalyról s…

   a kaput a bácsi fényképezte, félkézzel tartva digitális gépét, a másikban bevásárló nylontasak volt, megálltam nem akarván megzavarni, megvártam amig lefotózza a kaput - már csak szolidaritásból is -, az én kezemben is ott diszelgett a fényképezőgépem,  az imént csináltam vele egy pár felvételt…

a kislány úgy állt a szegedi, zsúfolt Centrum árúházban az ajtóval szemben a Mikulásnak öltöztetett próbababa mellett, mint akit odaállítottak, hogy meg ne moccanjon, ott várja meg a felnőttet  akivel együtt jött ide, a Mikulás mellett, aki majd vigyázni fog rá úgy állt ott moccanatlanul, mint egy…

Pesten, úton-útfélen mindig, még a tömegközlekedésnél is, "történik" velem valami mindig megszólít valaki, vagy valami, legutóbb egy plakát velem szemben,  - a PIMé, rajta József Attila, térről visszanéző tekintete,      és  Faludy verse róla illetve a Japán kávéházról, egy már  október…

Ha már két kézzel vitt kávédat boritod ki... nagy a baj., igaz, már majdnem a célban, az asztalodnál... Felborult a kis csésze, a tányérra ömlött tartalma zöme, onnan az asztalra, onnan a kövezetre... Maradt a csésze alján egy ristretto törtrésze, de egy adag cukorral remek korty volt! Kértem…

  szokás szerint ebéd után betérek a könyvtárba, méghozzá a belsőkertjébe, ahol kánikula idején is elviselhetőbb a meleg, és itt olvasom el (inkább csak átnézem) a napilapokat, egy-két folyóiratba is belenézek, olykor valami könnyebb bulvárba is... nem a legfrissebb módja ez az…