a kislány úgy állt a szegedi, zsúfolt Centrum árúházban az ajtóval szemben a Mikulásnak öltöztetett próbababa mellett, mint akit odaállítottak, hogy meg ne moccanjon, ott várja meg a felnőttet  akivel együtt jött ide, a Mikulás mellett, aki majd vigyázni fog rá

úgy állt ott moccanatlanul, mint egy amerikai film épp megszeppent gyerekhősnője, aki arra számit hogy a Mikulás megvédi mindentől és mindenkitől

igen, hősiesen állt ott meg nem mozdult - jobb is, igy legalább megtalálják egyből

milyen szófogadó

velem se állt szóba, miután lefényképeztem s megmutattam neki a fényképét a Mikulással  - de el se mosolyintotta magát, szeme se rebbent

még azért búcsúzóul odaszóltam neki, hogy legyen továbbra is ilyen szófogadó, jó kislány, a Mikulás meg majd vigyáz rá, amig nem jön érte az anyukája

hát ebben a pillanatban meg is jelent az anyuka

örömmel és bosszúsággal, mert már mindenhol kereste a kislányt, arra nem is gondolt, hogy épp itt lesz - pedig a Mikulás tényleg vigyázott rá. (ő meg a Mikulásra(?)

(meg egy kicsit én is rá(juk)(?), hiszen akkor távolodtam igazán el, nyugodtan, amikor megérkezett az anyja...)

 valakire mindig vigyázunk, valaki mindig vigyáz ránk... (!?!)