ülök a törzshelyemen, a sütisarokban, a falnál

bejön két nő .

Még nem járhattak itt) egyenesen az asztalomnak tartanak, majdnem ráesnek, és bámulják ámulattal a fölöttem levő kerámiacsészekiállitást

egyből azt firtatva, hogy

MI VAN BENNE?

FÉNY! -  mondom, fel se nézve, blazírtan - 

nem nyugszanak

hiába mondom, hogy nincs benne semmi, ugyan mi lenne, ez egy disz(fal) a kerámiacsészékkel

az egyik nő bele is dugja az ujját!

na volt benne valami?- kérdem kajánul

az ujjam - mondja

de még szerencse, hogy az nem maradt ott....

de milyen csalódott volt

van, aki nem éri be a FÉNNYEL, pedig nem kell annál több!