Bővülget a Löwinger ágam is... ÉS A SZABADKAI vonatkozása dédapám Löwinger Salamon növére Katherina Pollák (sz: Löwinger) s az ő egyik gyermeke (lánya): LAURA STOMMER POLLÁK 1866Subotica, North Bačka District, Vojvodina, Serbia Immediate Family: Daughter of Eduard…

  sunt rerum lacrimae   vannak a tárgyaknak könnyei, azaz nekünk, akiknek a tárgyakkal dolgaink vannak, mi "lelkesitjük" át azokat.... önmagukban nincs sok értelmük, jelentésük... de a körülöttük ólálkodó érzéseink, az emlékeink, az emberek, akikhez közük volt... teheti becsessé őket... valójában…

  nyitva volt a kapu véletlenül, azé a házé - ahol, tudom - az őseim laktak...   tudom iratokból is a címet, és egyszer , a 60-as évek vége táján Bécsből hazalátogató nagybátyám el is vitt elé, megmutatva az ablakokat is, ami mögött laktak, s mesélte, hogy a házmester mindig rászólt, hogy…

  képzeljük el hogy volt egy Jákob nevű ősöm - mondja Gerendás, mielőtt dalába kezd róla   hát nekem nem is kell elképzelni... én is vállaimon érzem bársony kezét sejtjeimben hordom...DNS-ét ... békében nem hagyta sötétség királya        

  A Szintézis Szabadegyetem nyilt napján vagyok, 1 év kihagyás után újra "otthon"... (mármint olyan témákban elmerülve, kint és bent is, amik otthonosság-, illetve önmagammal (-nál?) való jelenlét érzését adhatják) most valláspszichológia a profil, és épp a minden vallásban közös gyökerekről van…

 2008. szept. 21.       többször kellene kiszakadni a hétköznapokból többször kellene a megszokott helytől és időnktől elrugaszkodni, ténylegesen mint most Pesten , azaz Budán a Szkéné színházban (műegyetemi,) Dunaparti patinás épületében, ahol már a bejárát 4 hatalmas allegorikus…

   a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása (volt): az apa megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival: „Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel! " -   anyukám gyakran számolt be…

Kedves régi ismerősöm, újabban majdnemszomszédom láttam tegnap kétszer is a háztömbjeink közti padon ülni, egy nénivel, én biciklin robogtam már elkésve, hiába szólt, hogy rég látott, mondtam sietek, nem tudtam leállni, sőt visszafelé se, mert tényleg elkéstem, és rohantam haza legalább telefonálni…

 megnéztem a Napfény izét, újra... tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én  legendás nagyapámat látnám…

miközben távoli (in-law )rokonokat keresek és találok is bőven! végre rábukkantam másik szegedi "igazi" rokonra  (Pollákékon túl) akiről anyu tudott, csak nem figyeltem oda (ismételten) dr Heksch Ági néniről van szó, (Singerné) aki egyetemen tanitott,(főleg franciát)  és én időnként meg is…