nyitva volt a kapu véletlenül, azé a házé - ahol, tudom - az őseim laktak...
tudom iratokból is a címet, és egyszer , a 60-as évek vége táján Bécsből hazalátogató nagybátyám el is vitt elé, megmutatva az ablakokat is, ami mögött laktak, s mesélte, hogy a házmester mindig rászólt, hogy -
- Lacika ne kiabálj, mire ő a házmester rikácsoló papagájára utalva sértődötten megjegyezte: - - Miért, a papagájnak szabad...?
Most beslisszoltam a nyitott kapun is, hogy szemügyre vegyem a ház belsejét is.. (nem úgy mint jó néhány éve apám emlékeit kutatva a szomszédos utcában levő (egykori Barcsay) gimnáziumba belépve, s engedélyt kérve feljutáshoz,- a portás nem engedett tovább) - itt, most senki nem állított meg, és mikor megláttam, a körfolyosós udvart, az emeleti ablakokat, ajtókat, nem állhatta útját semmi az emlékezésnek; egyből eszembe jutott az emlék, aminek szuperplanosabb volt a képe, most idekerült köré a totál is, az a szuper- kép régóta, 45-46 óta él bennem, mikor olyan két és féléves lehettem, nagyanyámat meglátogattuk anyukámmal, és nagymama tükörtojást sütött épp... most vagy 65-66 év után, láthattam melyik ajtó mögött is... és eszembe jutott a nagy szoba köralakú nagy asztala is, amire kirakta nagyanyám apukám kiskorában készített rajzait, egy albumból, és én egy széken térdepelve nézegettem, áhítattal, majd amikor zongorázott s én mellette álltam, elbűvölve, és egyszer csak röcsögni kezdett a padló mögöttünk, nagybátyám egy barátja jött, kezében egy nekem hozott ajándékkal, kis kosárban, színes húsvéti tojásokkal, amivel aztán - miután kiüresítettük-, lesétáltunk a forgalmas utcára, és ott pattogatott kukoricát vettünk bele... még arra is emlékszem, hogy nagymamám a Dohány utcai templom karzatára vitt föl, évtizedekkel később éltem át a mostanihoz hasonló emlékidézést, amikor a saját lányom vittem ugyanoda föl...
mi mindenről tudnának (tudnak is! )mesélni a terek, falak... nemigen fog emlékeiken az idő, hűségesen őrzik..., és készségesen felidézik, -akár a prousti madlen -átnyújtják, visszaadják nekünk, ...akiken pedig jobban fog... de azért az eltűnt idő nyomában járnak...
aliz2. :: 2011. dec. 4. 1:11 :: 16 komment ::
Címkék: Budapest, emlekezes, kapcsolatok, mult, rokonok
