ma az 5. 6. osztályosok versmondását zsüriztem, és be kell vallanom, hogy 2 alkalommal is egy objektiv zsürorhoz nem méltóan  könnyekig mghatódtam... és mindkét esetben az anya volt erősebb bennem ,mint a zsüror, de azt hiszem nem lehet szétválasztani, nagyon hitelesen , nagyon szépen mondták a…

szomorú hírt harangozna be mobilon a lányom: mondja, ne mondja - mert kímélni akar, de hiszen úgyis megtudnám hamarosan a hírekből - akkor inkább ő mondja,  a maga tapintatával, bár tudom, rossz hírt átadni is milyen nehéz, talán még nehezebb is, mint fogadni... vagy nincs is különbség... rossz hírt…

március 8., tudom "nőnap", de 1962 óta felülírta nálam ezt a napot egy másik évforduló, ezen a napon halt meg, Erzsi néni - nagymamám testvére, aki nagyon sokat törődött velem - szinte nagymamám helyett nagymamám volt...  (az ő testvére, az "igazi" nagyanyám meghalt mikor 3-4 éves voltam, s addig is…

 Múzeum kertben ma, március 2-án, sütött a Nap. Ugyanaz, mint otthon,  Makón, vagy Kanadában, a rokonaimnál - csak más napszakban.... És még a villamosok is meghitt otthonossággal csilingeltek mellettem. Nem zavart a megszokottá vált utcazaj sem, a koratavaszi napozásban. Csak a még hideg szellő…

Azt mondták, hogy komoly darab lesz, és milyen jókat kuncogtunk ....! - hallom mellettem a Hagymaház Esőember előadásáról kijövet, valakitől, miközben én még kicsit szipogok... De tényleg, azt hiszem én is nevettem is, nem egyszer, de azért a könnyes meghatottság az, amit magammal hoztam. Az a…

valamelyik nap - generációs különbségeket érintő eszmecserénk közepette - azt mondta a lányom egyszer csak, hogy én sokkal előnyösebb helyzetben vagyok, mint ő, mert nekem van arról személyes tapasztalatom, hogy milyen huszonévesnek lenni, neki pedig még nem lehet arról, hogy milyen 60-asnak.…

igen, énekelhetném Edit Piaffal, ha más aspektusból is, (vagy ki tudja... még tán a vége is igaz, ha önmegszólitásnak fogom fel...)       nem, mégse  tudom megirni, mert DE, BÁNOK sokmindent... minek az áltatás   aliz2. :: 2013. febr. 25. 23:05 :: még nincsenek kommentek

 végre kimozdultam otthonról, a hagymaházba, moziba nem kellett hozzá nagy bátorság, sokáig úgy nézett ki egyedül nekem vetitik a múvészettörténeti sorozat (A művészet templomai) soros filmjét a Berninit. aztán még két alak betévedt, több sorral elém... az elsős irodalomkönyvben volt egy oldalas…

  sunt rerum lacrimae   vannak a tárgyaknak könnyei, azaz nekünk, akiknek a tárgyakkal dolgaink vannak, mi "lelkesitjük" át azokat.... önmagukban nincs sok értelmük, jelentésük... de a körülöttük ólálkodó érzéseink, az emlékeink, az emberek, akikhez közük volt... teheti becsessé őket... valójában…

 ...szólhatna  ez a nagyszerű film... arról, aki hirtelen -  magára marad, miután viszonylag korán nyugdijazzák, nemsokkal később elveszti a párját, s lánya is távol (egyre távolabb ) kerül tőle, ( kilóméterekben is, egy másik - s apjának nem elfogadható -családba  beházasodván ) - s sorsa…