szomorú hírt harangozna be mobilon a lányom: mondja, ne mondja - mert kímélni akar, de hiszen úgyis megtudnám hamarosan a hírekből - akkor inkább ő mondja, a maga tapintatával, bár tudom, rossz hírt átadni is milyen nehéz, talán még nehezebb is, mint fogadni... vagy nincs is különbség... rossz hírt mondani is, hallani is rossz...
feljajdulok a hírre , és mondja , ők is így fogadták a hírt, még tegnap, sírdogáltak is rajta....
és milyen nehezemre esik nekem is itt leírni most, ami pedig már - valóban - majd' minden hírforrásban ott van:
de még rosszabb lett volna a hivatalos hírekből olvasni, hiszen "ismertük őt." "szívünkhöz közelálló" volt.
(de nagy is volt és kiváló!: olyan sokat tett azért , hogy a zsidó vallást, a zsidóság hagyományait, megismertesse a nem zsidó emberekkel is, ahogy sok nagyszerű és kultúrmissziót betöltő könyve közül ebben , címében is deklarálta: "Nem idegen közöttünk. Zsidóságról nem zsidóknak."
Nem volt "idegen"! nagyon is baráti volt. Zsidó is magyar is. A szavak igazi értelemében. Egy igaz ember.
Néhányszor sikerült személyesen is találkozni vele. De nem eleget! elszalasztottam a lehetőségeket , hogy többet tanulhassak tőle (maradtak a könyvek)...Sajnálom. Az én mulasztásom volt. Pedig akkoriban volt rabbi Szegeden, amikor pedig én is még egyetemista voltam. De egyetemistaként felé se néztem a zsidó templomnak! (Már Makóról jöttem - kezdő tanárként - valami hivatalos ügyet (sírápolás?) intézni a szegedi hitközség irodájában , amikor bemutatkoztunk - feltűnően kedves és megnyerő volt...(hamarosan felfüggesztették az állásából, hosszas rendőri zaklatások után)
a kabbalatanfolyamára pár éve jelentkeztem de aztán közbejött valami, másodszor is, és igy most már elmarad... (csak a könyvei: A héber betűk misztikája , A 137-es szám. A tudomány és a kabbala titka, Hol lakik Isten? A Biblia titkairól... azok itt maradnak
mikor felmerült annak a lehetősége, hogy kislányom (akkor még kis-) esetleg a Javnéban folytatja az ált iskolai tanulmányait, az ő judaisztikai óráját látogathattuk meg, olyan baráti légkörű órán én még nem voltam, mint az övén - és olyan szívélyes, kedves, odafigyelő beszélgetésnek is ritkán lehettem részese, amit velünk folytatott...
telefonon többször is beszéltem vele, mindig ő volt a telefonnál, és mindig a lehető legalaposabban és szívélyesebben válaszolt a kérdéseimre
legutóbb, pár hónapja a Gozsdu udvarban találkoztam vele, a Zsoltárok könyve bemutatóján, amit ő fordított és adott ki. Dedikáltattam vele a szép könyvet. És amikor a nevem kérdezte, rögtön ismerősnek talált. Én őt már akkor nagyon megtörtnek, de csak fizikailag. A kedvessége, szívélyessége, érdeklődése, családom iránt is, és a szavai, amikkel korábban bemutatta a könyvet... a régi, jólismert Raj Tamás volt, okos és melegszívű, kedves.
azt írta nekem a Zsoltárok könyvébe, dedikálásul, hogy "....tisztelettel Raj Tamás '09. aug. 31." De tisztelet egyedül őt illeti! "a mindannyiunk számára oly fontos vigaszt , reményt, lelki erőt és felüdülést" kívánt adni a zsoltárok fordításával is. Mint ahogy egész életével, munkásságával is azt adott.
Köszönet érte. Nagy kár, hogy ezután már nem írhat több könyvet, nem taníthat tovább... de a könyvei (bibliamagyarázatai) - szerencsére- ittmaradnak még velünk... s olvasván sorait fülünkben még jellegzetes melegségű hangján halljuk a tanításokat...
aliz2. :: 2010. márc. 9. 20:11 :: 4 komment :: Címkék: kapcsolatok, nekrolog, zsidóság
