március 8., tudom "nőnap", de 1962 óta felülírta nálam ezt a napot egy másik évforduló, ezen a napon halt meg, Erzsi néni - nagymamám testvére, aki nagyon sokat törődött velem - szinte nagymamám helyett nagymamám volt...  (az ő testvére, az "igazi" nagyanyám meghalt mikor 3-4 éves voltam, s addig is beteg, mikor ugráltam az ágya végében, s megkérte rá Erzsi nénit, hogy vegyen le, mert zavarja, ő úgy tett, mintha nem bírt volna leemelni, mert annyira nehéz vagyok, de én "átláttam a szitán": "ugye szereted ezt a kis kölyköt?" -kérdeztem tőle cinkosan. Hát, valóban, szerethetett, bár olyan szemérmes volt, hogy szavakkal legalábbis nem nagyon mutatta ki. Azt hiszem én sem. De tudta, egyszer mondta is, mikor rosszul lett a szívével, bár -szerencsére utána még évekig élt -, hogy abban biztos, hogy én majd emlékezni fogok rá, s az ember addig él, amig emlékeznek rá... hát én most ezt teszem, most, halálának már 47. évfordulóján. És akkor él...  Éljen!

ezen a képen, kb. annyi idős mint én most... 19 voltam, elsős egyetemista, amikor egy sikertelen operáció után... "nagyon fáj" - csak ennyit tudott mondani... Nekem is - azóta is -nagyon fáj....