erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

szeptemberi mjak

2024. szeptember 15. - gond/ol/a

 

 ELFELEJTETTEM A SZEPTEMBERI MJAKRÓL IRNI

DE OLYAN SŰRŰK MOST AZ ESEMÉNYEK, EGY NAP HÁROM IS...hogy nem csoda

amúgy majdnem teltház van nálunk, 7ünkkel, minden szék foglalt, visszaültem az alhelyemre, bér a mellettem levő új tag olyan hevesen gesztikulál, hogy kigyóval tetovált karja ott tekereg  az orrom előtt

 



 



változatlanul sokmindenről csapongva beszélünk (ez nagyon tetszik is új tagunknak, hozzá is járul...:)

 

 

de eljutunk a folytatásos regényhez is,  (Hrabal_Menczel nyomdokain) ami szinte fel is frissült, szünet után, vezetőnk szerint az iskolakezdés hatására (van benne valami, tényleg inspirálóak a gyerekek- nekem hiányoznak is...mármint intézményesen

aztán meg régi-új tagunk a kis spirálos önéletrajzi-emlékező  levélpapájával hozakodott elő, hosszú monológba esve.. ugyanazt mondta el amit honismereti körön is (kénytelen voltam közben kimenni, mintha telefonálnék, magamnál se birom elviselni az ismétléseket, két órám nem volt ugyforma ugyanarról a témáról)

egyébként döbbenetes, hogy mennyi hasonlóság  van életeinkben! - bármennyire is más közegből jövünk

(pl nekem levélnagymamám volt., hogy mást ne mondjak)

tényleg mindenki élete egy regény vagy akár több is

(csak meg kéne irni... meg kiadni(?) , ő pl magánúton tette, nem is tudom , miért ódzkodom annyira ettől a megoldástól)

 



 

ja és még valami:

frusztrál, hogy nem tudok előhozakodni bármilyen rővid irásaimmal, (bár mindig elúre elkészitgem . feleslegesen)

képtelen vagyok rá kérés nélkül, s az nagyon ritkán fut be vagy soha

bár néha engedélyt kérek rá, s akkor készségesen kapok is

őrület, hogy mennyire nem akarom magam ráerőltetni senkire (semmilyen téren) Ez nem körszerű és nem is célravezető - különösen manapság - mikor mindenki önreklámoz)

*

(tegnap pl telefonbeszélgetésünk után lányom kérdezte, hogy nem akarok-e beszélni az unokámmal, hivja-e. és az volt a válaszom...

nem, ha ő akar beszélni velem, ő is tud hivni

és láss csodát, tényleg,pár perc múlva hivott mégpedig videon,

előadást tartott legújabb társasjátékai rejtelmeiről.. azzal a bevezetéssel, hogy ime a válszték,  ha egy év múlva lejövök hozzájuk, .

(humora is van! :) Imádom)

 

ha...

 különös dupla egybeesést lát lányom egyik  - gondolatmenetem, és   Rakovszki egy verse közt 

(sajnos még nem küldte el)...de az elmúlással kapcsolatos, D T halála kapcsán irtam hasonlókat, hogy sorra elveszitjük a közegünket, kortársainkat vagy a kicsit  öregebbeket, s magunkra maradunk, egy egész más világban, mint amibe beleszületünk... s igy tulajdonképpen már halálunk előtt meghalunk

 

elővehette lányom a R kötetet, mert mondja , hogy fia el is kezdte olvasni

és tetszett neki

 

engem miért nem olvas, mondjuk a "gyerekesebb" verseimet (pedig már nem is gyerek:)

 

mondja lányom A Fütyül a vizforralót?

avagy emlékcserepeket...

s jut eszembe azt a sorozatot épphogy az akkor 4 éves unokám inspirációjára, kérdésére, kérésére irtam

 

ha fütyül a vizforralóm
 
a panelkonyhában
mindig nagyanyámra gondolok
mostanában
tőle kaptunk először ilyet ,
Hollandiából-
bár az másik konyhában szólt
más szinten
a régi házban
 

mikor is azt kérte, meséljek a kiskoromról

hát meg is tettem...kicsit visszahelyezve magam a saját régmúlt gyerekkoromba

állitólag ezt felolvasták neki...

 

 



 

a gyerekek valóban jó inspirálok, ha lesz verskötetem, neki fogom ajánlani ezt a ciklust, mert tényleg, neki (is ) köszönhető!

 

 

miért teszik

a művészettörténeti előadáson négy történelmi képet vetitett le a Szépművészeti Múzeum főelőadója (akin egyébkét  környékünkről való és igazán közvetlen ,- kép- és emberközeli hangon beszélt.. Érdekesen

 



 

 

nem árulta el a festők nevét eleinte,  a végén viszont megkérdezte hogy melyik tetszett legjobban

 



 

akárcsak máshol itt is az Egri nők re esett a választás , amiről korábban mondta , hogy modernnek látszik, olyan mint egy akciófilmjelenet (a film születése előtt jóval) Nekem ez a kép nem tetszett túlzottan (semmi harci jelenet!)

viszont mondtam, hogy nekem a Vajk tetszett legjobban, 

 



 

mire ő hogy igen, ez volt mindig a másik választott kép

meg is kérdezte miért

még mielőtt Sz Zs belemerülhetett volna a kereszt(elés) jellemzésébe, udvariatlanul és kissé ingerülten , a szavába vágtam

nem tartalmi,   tetszik  ,ESZTÉTIKAI okokból!

igen, egyszerűen azért tetszik, mert SZÉP,

 

És mit is mondott Kant? az a szép, ami érdek nélkül tetszik

nem kell semmi ideológiai , tartalmi magyarázat

szép mert szép

 

 

a múvésszettörténész nő bele is merült a részletek , pl  anyagok érzéki szépségének elemzésébe...:

 

 

 

 

 



 

évek

 korán mentem a ktárba a művészettörténeti előadásra

remélve, hogy képeket is látok az előadandókről,

de teljesen üres volt a kiállitóterem,

csupán egy vetitőgép árválkodott a vásznával, gondolom azon lesznek a képek (jól)

szerencsére nem voltunk sokáig teljesen s ijesztóen üresen,, megérkeztek a kirendelt diákok

(akkor még a második sorban ültem s mellém fiúk

 



 

kérdem tőlük : honnan jöttetek?

a Jagból - 

de már egésziti is ki gyengébbek kedvéért a szomszédja előzékenyen ... József Attila Gimnázium 

csakhogy én nem vagyok "gyengébb". mosolyogva mondom tudom , ott tanitottam

azért még kiváncsiskodom:

hanyadikosok vagytok?

kilencedikesek

kicsikék 

számolok vissza, az én időmben ez első osztály volt...15 évesek, és én pont kétszerannyi évet tanitottam az iskolájukban, a József Attila Gimnáziumban ... hm....

 

 

kávéházi (csend)élet

 nem értem én az embereket, a kávéházban pl

ahol rajtam kivül egy asztal foglalt

két  nő ül ott egymással szembe

és beszélgetnek

mit beszélgetnek?

Beszél az egyikük.

Méghogy beszél?!

Fennhangon harsog.

pedig én nem vagyok kiváncsi a hozzátartozók tanulmányaira, kapcsoataira, se a család utónyaralására...stb 

el is jövök előbb

még mindig  beszél(getnek), valószinűleg!

 

 



 

 

 

 



 

Marosvidékben

 

 utolsó sorba ültem, kis kerek pótszéken, már csak ott volt hely a csordulásig  telt könyvtárban

 




de előbb 3 példányt a Marosvidék legújabb számából (lányomnak, unokatestvéremnek is) - megvettem, a cikkem családi vonatkozása miatt: AZ emlékjelnél

 

ott az első oldalon "kezdődtem", 

 



 

7 oldalon át, a fotókból egy koszorús emlékjel került csak be (az avatás napjáról) s mellé még régebbről (100évvel) nagyapa zsinagógiai ablaka , ami már csak fotón látható

 



 

a folyóirat ismertetésénél, a vezető a nagyapámnak irt (fiktív) levélből olvasta fel az első mondatot

"Drága nagyapám! hát felavattuk a 100 éve általad is alapitott zsidó templomunk helyén az emlékjelet."

(arról semmit, hogy az emlékjelnél  későbbi pillanatfelvételek, mai jelenetek következtek...)

az írásom a holokauszt 80 . évfordulójára lett a folyóiratban, felkérésre

ugyancsak Urbancsok Zsolté, aki ebből az alkalomból néhány gondolatot irt az emlékezésről, melyben engem is idézett: (a Sós kávéból)

"Mintha nem lett volna vége a deportálásnak. Mintha újabb és újabb deportálásoknak lettünk volna kitéve folyton, országhatáron, sőt városon , kisebb közösségeken belül. Mert minden elszigetelés, idegennek tekintés, be nem fogadás, kirekesztés "deportáció", mégha nem is életre-halálra menő"

(annak idején Radics Viktória is ezt emelte ki a Könyvpiacban ) sejthetően tágabban (pl határon túli magyarokra is? értelmezve?)

de Zs (is?) kissé  félreértve, túl tágan értelmezve(?) igy vezetve be: " hisz valójában mind testvérek vagyunk, ha másban nem, hát a szenvedésben. Ahogy Gonda Julia nagyon találóan megfogalmazta:...)

én nem ennyire tágan minden (el)" szenvedőre"  értelmeztem a deportálások folytatódását

bár ha belegondolok, tényleg igy is értelmezhető (szerencsére)

meg kell látnunk mások szenvedéseit is, valóban...azt keresve ami összeköt s nem ami elválaszt, testvériségben élni...

fotóm is bekerült Zs jóvoltából, duplán, a molinó kiállításról, amin látható vagyok amint nézem 3-4 éves énemet a molinón, immár 81 éves ("túlélőként")

 



 

"fellépett" még Balogh Ildikó, Gajdi Zsuzsa a földeáki  gyógytornász  emlékére irtak ismertetésével

 



 

Pálné ( a Makón elfelejtett?) Justh Gyuláról beszélt, ahogy múltkor a honismereti körön is... és emléktáblájáért agitált. (lobbizott?)

 



 

a könyvtárig h pedig a makói könyvtárak eredetéről. a legkezdetekről-- 

 

a kisérő műsor esztrádszerű volt, 

 

 

a szinész (kicsit ripacskodva) úgy beszélt velünk, mintha nem tudnánk kl  volt  Yves Montand, sőt Ady se netán?!... hm)

 

KICSIT idegenül éreztem magam  a sok ember közt , többségüket a Marosvidék baráti társaság tagjaiként  nem is ismerem  és ez bizonyára kölcsönös

 



 

és nekik irok?! 

 

de hálás vagyok hogy irhatok, legalább megmarad, némiképp, amit, s úgy vagyok, miként a felvilágosodáskorabeli alkotók... a jövőnek... (?) (vagy ki tudja...) (lehet, hogy csak a levegőbe?! )

de nem számít!  

"megcselekedtem amit, megkövetelt a..."

 


 

a díva 1981

megint rájöttem, hogy a laptopomon, a médiaklikken a Dunán kívül is van (film)világ (a sok filmismétlés után)  pl az m5

igy pl tegnap (bár ez is régi film viszonylag, 1981es, de friss (mert újhullámos) egy nagyszerű filmet láttam a Divát

 



 

ami - úgy hiszem, mindenféle igényt kielégített, köztük egyet nálam is, a  szellemiség, a zene, a lelki finomságok iránt

megható volt a fiatal operarajongó postásfiú és a  szeszélyes s szuverén "diva"  kapcsolata (a bonyolult-borzongató üldözéses krimiszálakat leszámítva)

a záróképet keresem, a megmenekülés után, amikor a szinpadon állnak szorosan egymással szemben, egymásban mntegy, s a zene bűvöletében

de bennem megmarad, még zene nélkül is ... költői

milyen sokat is tud adni egymásnak két ember

egyik a közöjnségnek nyújtott  saját zenéjével, másik a  visszaajándékozott, s életében először visszahallott  zenével...

https://www.youtube.com/watch?v=NOg4pznlLIs

 

 

 

 

esszenciális tremor

 Az esszenciális tremor – más néven jóindulatú esszenciális remegés, családi tremor, örökletes tremor –, a leggyakoribb mozgászavarok közé tartozik.  Elsősorban a felső testrészek érintettek: leginkább a kéz, ritkább esetekben a fej, a nyelv, esetleg a láb. A legjellemzőbb tünet, hogy a betegnek a célzott mozdulatoknál akaratlanul és kontrollálhatatlanul remeg a keze, ami nyugalmi helyzetben általában megszűnik.

Az esszenciális tremor tünetei

A betegség leggyakoribb tünete az akaratlagos mozgás közbeni kézremegés.  remegés hasonlít a Parkinson-kórnál jelentkező tünetre, azonban fontos különbség, hogy a Parkinson-kórban a remegés jellemzően nyugalmi állapotban figyelhető meg, ellentétben az esszenciális remegéssel, amely csak a célzott mozdulatoknál jelentkezik. További különbség, hogy ennél a betegségnél nem észlelhető a Parkinson-kórra jellemző testi és szellemi leépülés: a remegésen kívül egyéb eltérés nem található, a betegek értelmi képességeiben nem történik változás.

 

 

A remegés általában a kezeket érinti először, és jellemzően a test egyik oldalán l

 jelentkezik, majd a később átterjed másik oldalra is. A remegés az első években fokozódik, majd stabilizálódik, az életkor előrehaladtával viszont fokozatosan rosszabbodhat."

 

fentieket olvasván nagy kő esett le a szivemről

 

éles szemú neurológusom u. i. észrevételezte, hogy csak egyik kezem, a jobb, reszket, és irt rá egy győgyszert, amit ugyan epilepsziára adnak főleg, de erre  a kézreszketésre is jó (ami már szinte évek óta tart, s egyre inkább zavar)

 

nem akarok szedni epilepszia elleni gyógyszert, (félve a jogos mellékhatsoktól) inkább remegjek csak tovább , 

 

de szerencsére utána néztem,

 

a betegtájékoztatóban az epilepszia mellett ott is áll, hogy a gyszer jó

esszenciális tremorra is (lásd fent, mi is ez)

 

a neurológusom éles szeme észrevette, rá is kérdezett, hogy csak a jobb kezem remeg! heuréka!

ugyan ráterjedhet a másik kézre is, meg erősödik is,

de ettől ugyan nem épülök le

(jól mondta, hogy nem demenciában fogok elhúnyni

bánja kánya mibe , akkor

 

jut eszembe nagybátyám erős kéz- sőt fejremegése

miről persze nem vettünk tudomást

tehát az se P kőr volt - nyilván, hanem ez az essentiális remegés

(ami persze ugyanugy öröklődhet!)

 

 de mégis csak más, huh...

 

 

a Parkinson kór vagy akár parkinsinizmus (amivel enyhitenek eufemisztikusan), Damokles kardja elröpült a fejem felől

 

egyébként elkezdtem bal kézzel enni, igy nem reszket az evőeszköz a kezemben

majd megtanulok bal kézzel irni is- remélem előbb, mint mikor ráterjed arra is :)

(mint ahogy Ferenczy Béni rajzolni bal kézzel, miután jobb oldala lebénult)

 

 

 

 

Az esszenciális tremor lehetséges szövődményei

A remegés fokozatosan – évek alatt – súlyosbodhat, ami a betegek nagy részét előbb-utóbb korlátozza a finomabb mozgásokban: az írásban, étkezésben, ivásban. A betegség nem rövidíti meg a várható élettartamot.

 

tehát ettől akár élhetek is , bármeddig

Az esszenciális tremor kezelése

 

A betegséget nem lehet gyógyítani, de a tüneteket lehet enyhíteni. A kis mértékű tremor – különösen, ha a beteg nem végez precizitást igénylő munkát – nem igényel kezelést; a terápia korai elkezdése nem lassítja és nem állítja meg a betegség előrehaladását.

 

Tehát, úgy döntöttem, NEM kezelem...jöjjön, akinek jönni kell, úgyse lehet megállitani, s úgy se végzetes viszont

 

mindenesetre kerülni kéne

 

a súlyosbitó tényezőket:

 

 

  • stressz,
  • koffein,
  • alkohol,
  • gyógyszerek (például egyes asztma elleni szerek).
kávét nehéz lesz, alkoholt úgyse iszom... no és a stresszt eddig is kerültem, bár nem sok sikerrel, de haladok
 
gyógyszereket meg amúgy is redukálom, ezért is   nem veszem be az ezt se!!

 

 

A kiváltó tényezők elkerülése segíthet a tünetek csökkentésében.

 

Szükség esetén a remegés mértékét gyógyszeres kezeléssel lehet csökkenteni. Többnyire béta-blokkolókat vagy epilepsziára kifejlesztett gyógyszereket alkalmaznak (ennek hátránya, hogy lehetnek mellékhatásai). A gyógyszerek hatékonysága egyénileg változó, ezért előfordul, hogy több készítményt is ki kell próbálni a jobb hatás elérése érdekében.

 

béta blokkolót a szivemre évek óta kell szedni. nebilet , az jó erre is állitólag

az ijesztő mellékhatásokról meg lemondok

 

injekciókúráról, pláne műtétről, meg szó se lehet

 

engem tulajdonképpen nem zavar a remegés

(pláne amig kihozzák a kávét az asztalomhoz - ja hogy attól is óvakodni kéneí?Í!)

 

ez még előttem van

 

 

A megfelelő gyógyszer kiválasztását, illetve a beteg számára leghatékonyabb kezelést a kezelőorvossal kell megbeszélni.

 

de ő már amúgy is hozzászokott gyógyszerbojkottjaimhoz

Debreczeni Tibor emlékezete

 

 



 

ifjúságom tanitói, tanúi mennek el szép sorban, a 95 éves Debreczeni Tibor is, a legenda

Szentesen volt drámapedagógiai? akkor még nem igy hivták tanárom, 

mint diákszinpadvezető jártam oda kéthetes tanfolyamra két alkalommal, minek a végén megszereztem rendezői oklevelem (nem igazit csak amatőrt, de sokat jelentett nekem)

nem is a papir, (sose használtam)  hanem a z a kétszer két hét mit Szentesen, a Horváth Mihály gimnáziumban alkotói légkörben tölthettem... 

aminek feje a házigazda tündéri Bácskai Miska bácsi (hivott is később hozzájuk tanitani) mellett Debreczeni Tibor volt (no meg első évben Bécsy Tamás is, aki a maga apollóni alkatával , a Tibor dionyszosziéval kontrasztban de egymást jól kiegészitve, ugyancsak nagy hatással volt rám)

Debreczeni Tibor fantasztikus volt, fergeteges, szuggesztiv - egy tünemény, de erőteljesen....

Sántha Sándor egy novelláját (Múller család halála ) adtuk elő (őt választottam , nem Bécsy Petőfi másorát - tudtam miért)) ezt dramatizáltuk közösen, 

amiben az anyós szerepét kaptam, aki egy fotó bizonysága szerint is a magaslatban állt...(kikeresem)

azt hiszem sokra tartotta az eszemet (persze azt tapintatosan  eltitkolva , hogy a szinjátszásban nem az a legfontosabb principium)... (ár tudom)

ő mindkettővel rendelkezett!

 

évek múlva (pár dikszinpados  zsürizést leszámitva, hol pl igen, egyszer (mikor Juhász Ferenctől adtuk elő a Szarvassá változott fiú kiáltozását, Kocsis Gyuri kiáltozott "óriási verbális teljesitményt" is nyújtva) azt mondta félig viccesen, hogy én vagyok Magyarország legokosabb rendezője) (én meg viccesen oldalba böktem  Máriskót, mi az , te már nem rendezel?) Őrület, hogy már senki se él....

 

évtizedek múltán találkoztam vele újra, hála az internetnek, havi leveleket-naplókat irt, élvezetesen

nem örült az öregségnek, de hasznosan használta

előadásokat is tartott, monológot, pl Pál ról, felejthetetlent, elhivatottan, prófétai hevülettel

néha verset is mondott dédunokai technikai segédlettel  online, nade hogy!!!!

 

istápolta egyre gyengébb feleségét (Vilkát) is 

s lám , ő ment el előbb....

egy idős otthonban vonultak pár éve, a Balatonon, de ott is tartott költői estet még egy éve is...

 

az az érzésem, hogy odaát is ezt fogja tenni, mindörökre...... az angyalokkal, az angyaloknak....

nem hiszem, hogy "békén fog nyugodni"....

 

 

Apokrif elismerése lányom kötetéről

pokrif elismerése Lányom kötetéről

 

 folyóirat

(

 

„Mintha mégiscsak lett volna valamiféle nyár.” ‒ folyóiratszemle 2024 nyarán

Remek megtapasztalás volt az Alföldben, az Apokrifban és a Látóban megjelenő szépirodalommal, recenziókkal és tanulmányokkal találkozni a nyár folyamán. "

 

 

folyóiratszemlében olvasom lányom kötetéről (Apokrifből)

 

jó érzéssel a kér kiragadottg jelzőt

"Molnár Míra pedig Turi Tímea verseskötetét méltatja, kiemelve annak sokoldalúságát és emberközeliségét."

EMBERKÖZELISÉG - a legfőbb! (nagyanyja (Dusimama) unokája! :)

(de jó lenne elolvasnis a többit is - ám Makón erre nicsremény)

 

 

süti beállítások módosítása