erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Csehovok, Chopinok, szinészek, szegfűk...

2024. szeptember 23. - gond/ol/a

 szenzációs színházi előadás

három Csehov darab, egymásba mosódva

ugyanazokkal a szinészekkel, helyszínen, minimális ruha és diszletcserével

és ugyanazzal a belső tűzzel

no és Chopin muzsikával, lendületesen, egy ivben...

 



 

 

a székhez szegeződöm

 

 

 

 

 

 



 

s még azt is természetesnek veszem mikor az egyik szinész , az aki bravúrosan játszott mindhárom darabban, egyenesen hozzám sétál fel és megkérdi, hogy van-e nálam kés, s én sajnálkozva válaszolom, hogy nincs... (szerencsére igy nem szúrhatja le a lánya kérőjét)

a z előadás végén a kérő három szál piros szegfűi szétosztódnak az első sorban és egyet én is kapok, felhozza az én szinészem, s gálánsan átnyujtja---

odáig vagyok...

 

a folyosón csoportosulás, azt nézik a pénztárossal, hogy kik játszhattak (ilyen remekül)

mondom amit tudok Kárpátaljaiak

nade ki az A Szinész (akitől a szegfűt kaptam) egy ismerősöm azon rágódik, mert ismeri, látta a tévében

 

nézzük a szereplők névsorát, hát megvan:

TRILL ZSOLT , ő lehetett csak! hogy nem ismertem föl

 

róla eddig is tudtuk, hogy remek szinész,de most láhattuk is!

 

és a szegfűje még egy hét múlva sem hervadt el!

 

 

 

 

Suba tanár úr eltávozott...

olvasom váratlanul egy tanitványától egy gimnáziumi osztály(a) oldalán


kollegám volt, 
 


pár hete még találkoztam vele, beszélgettünk, úgy tűnt, jól van (a gyógyszereivel)
és most ez a váratlan  , lakonikus hir...
 
 
 találkozóinkra is szorgalmasan, jókedvűen, jóindulattal eljárt
 a gimibe,


ahol mindketten tanitottunk
ő nem egy osztályomban is... 
 



pl 2017 októberében is    ( "... osztozunk az asztalfőn - ahonnan jól be lehet látni a hosszú asztal mindkét sorát - kicseréljük szívpanaszainkat (no nem csak az átvitt jelentésben, hanem valóságosban. főleg..").(!).
 





 
nem hagyott nyugodni A HIR
 
 
betelefonáltam a gimibe
 
 
a személytelen titkárság vette fel a telefont, a névtelen titkárnő   nem tudott ill. inkább nem akart  adni semmi infót , igy aztán úgy döntöttem, hogy bemegyek személyesen , a zaj is elnyomta a hangot
 
a kapun már láttam a fekete zászlót
a tanáriban senki, betessékeltek a belsőbb szobába az ighelyettesibe, ott már megálltam, beljebb nem akartam menni, invitálásra sem
 
ismeretlen fiatal nő fogadott (én nem tudtam ő ki, sose láttam, de ő tudott rólam...)
 
kérdésemre nem kertelt (pedig tán jobb is lett  volna? :
 
elég brutális szavakkal világosított föl a tudottakról, de hát ez a meztelen valóság
 
nem tudják, miben halt meg, most boncolják
tehát kórházban volt?
nem
 
egyedül élt , mint tudjuk, az unokahúga hivta fel, mert nem köszöntötte fel - szokásától eltérően - a névnapján, s mivel a hivásaira nem jött válasz , gyanakodni kezdett
kiderült, hogy már 3  hete halott!
 
nem mondom, ha nincs az unokahúgnak névnapja, még mindig holtan fekszik EGYEDÜL A LAKÁSÁBAN? (AHOGY ÉLT IS?))
 
 kiirják majd a temetés idejét?
nem - tiltakozik a  számomra új "tanerő" - - azt a kórházakban szokták(?( dehogyis..)
 
de ha megadom a telszámom értesitenek a temetésről,
de mivel hamvasztani fogják , nem kell virág
szerintem a hamvasztás nem akadálya...
 
mennek a gimiből?
"valaki" megy, egy koszorúval
 
(szép kilátások)
 
---
 
aztán délután látom a fbon hogy Stenger Gizike 100. szülinapján kiállitás nyilt,  a gimiben (erről hallgatott) - pedig ő narrálta a hirt, )
és engem Stenger Gizike emléke is érdekel, fölöttébb!
 
 
 
 
--
 
én még élek (?)
 

magyar menyasszony, makói menyasszony

 

 érdekes és interaktiv kiállitás van a könyvtár kiállitótermében

egy sátorszerűségben kivetitődnek különböző menyasszonyi fotók, amikre akár mi is feltölthetünk esküvői képeket, kiegészitve az adattárat...

 



 

 

 
(bár nem tudom , esetünkben pl zsidó esküvőt lehetne- e - még ha a zsidók is magyaroknak (is) tartják magukat..)

 

egész régi időkből is datálódnak a képek, nagyon érdekes és látványos

...

 

aztán elkanyarodván látunk egy tükröt s körötte pártákat (esküvőiket)

utólag látom, hogy fel is lehet próbálni őket

 



 

(na nem éppen 80as archoz, de pl a megnyitóra hivott középiskolás lányokéhoz nagyon is,  vagy látom az épp babát váró, tvriporter és múzeumigazgatónk is megtette,, jól is áll nekik

 



 

 

utóbbi előadása is nagyon érdekes volt! a makói menyasszonyokról. Homonnai jóvoltából, az ő régi  esküvöi fotói illusztrálták a néprajzi érdekességeket tartalmazó előadást

 



 

igazán élveztem

 



 

(pl érdekességként hallottam, hogy a fehér cipő a fehér esküvói ruhához nem járt ki mindig, anyagi okokból, a szokásos,s barna v fekete volt..(igaz, hogy eleinte a ruha se fehér) .eszembe jutott. más területről ugyan. a nagynéném, aki Zürichben vett nekem egy fekete körömcipőt, mivel csak fehérem volt, s szerinte elegáns nő este nem visel fehér cipőt...: hát ezek a menyasszonyok ezek szerint elegánsak volta! (?)

 



 

 

 

Columbo , most

 

 Szerettem (szerettük! Anyuval, ő egyébként Maigretet is Básti hangjával) (a) Columbót!



Most ismétlik újra, s nézegetem is

És zavar a lassúsága!

(Pedig idő közben én is lelassultam. Hiába. Köröttem viszont felgyorsult a világ, ami rám is hatott.

De azért nézem! (Ha meg is halt közben szegény Peter Falk,  Szeret(T)tem ezt a figurát, akit alakitott

Nyugodt, bölcs, emberi

még a bűnözőkkel szemben is, még őket is emberszámba veszi!

 

Jut eszembe , van egy szobra újabban Pesten, a Szeráj mellett, hol néha eszem

mindig megnézem, mellé állok (alig magasabb nálam)....

olyan mint egy járókelő (kicsit tilosban, a kutyájával)

 



 

 

iparkodunk

 szólit a szójátékos  cim a könyvtárba, ahol most az Iparművészeti múzeumnak van kiállitása---

bent a gyerekkönyvtári részen (még időben eligazitanak( de kint is van egy "magyar menyasszony" c. kiállitás, s majd előadás a makói menyasszonyról (erről később irok)

az Iparművészeti múzeum, megtudom igazgatójától, a megnyitó beszédben, 

 



 

-félig-meddig zárva, retaurálás alatt van, de a falon láthatjuk milyen pompás lesz... mint volt

 

 

 

 

feltétlen megkeresem majd (állitólag kávézó is lesz benne :)

addig meg itt csemegézek (hoztak igazit is, de abból én nem vettem, ki is kerültek a kinálással), mig azt is csak bámultam...:)

 



 

(amúgy a nagy bámészkodásban rám is szóltak, hogy ne támaszkodjak a  tárlókra de hát én már mindenhol támaszkodom, viszont a kiváncsiságom és érdeklődésem nem vesztettem el, különösen nem, ha ilyen szellemi csemegékről  (ott pl könyvrtkaságokról) van szó...

(megint

 diákok közé keveredtem,őket hivták ide közönségnek, de már középiskolások... tulajdonképpen jó ötlet, tanuljanak, tájékozódjanak...rájuk fér) (talán előbb-utóbb az izlésük is fejlődik, ami kihat az öltözködésükre (vetkőzésükre? ) is...:)

 

 



 

 



 

 

 

Sebő varázslata

SEBŐ FERENC 10-től a Hagymaházban, korai óra, meg elsősorban gyerekeknek hirdették, de csak nem hagyhatom ki, fiatal korom nagy zenészét (Sebestyén Mártával) énekeltek többek közt József Attilákat is, diákszínpadomon is hallgattuk őket- tátott szájjal

az utcán szembe kisdiákhad(sereg) jön éktelenül rosszaknak tűnnek, mi lesz itt?

hát mi lett?!


Sebő pár perc alatt leszerelte, elbűvölte , partnerekké tette őket

 

 

 

 

 

 






úgy visszhangozták, tapsolták ritmusra, és énekeltek is, ahogy ő akarta

s a végén a gyerekek egyszerűen nem akarták leengedni a szinpadról annyiszor visszahivták, őt és hegedűs-énekes partnernőjét

Nekem a Hamelni patkányfogó meséje jutott eszembe, aki sipjával elcsalta a gyerekeket (mert nem fizették ki...)

de ők persze nem csalták el a gyerekeket




végül is ők a szinpadról szépen lesétáltak
 
 
a gyerekek meg...visszavedlettek ugyanolyan vásott, össze-vissza ugra-bugráló gyerekekké, mint voltak, igaz. tanárnőjük nem is olyan szépen beszélt velük,,, mint a varázsló- Sebő ! - na és persze nem zenélt! :)
 

...más futóbolondok...

NEM TUDOM HANYADSZORRA néztem már meg ezt a filmet

 

de soha egy alkalmat se halasztok el, most legalább diszelőadásféle is volt, a rendezőnő Fekete Ibolya jelenlétével!

 



 

 

 de még a vetités előtt mi is belekerülhettünk trükkös fényképfelvétellel a plakátba... Hámori Ildokó helyébe

 

 


  

 

(én ugyan nem látom a hasonlóságot velem, inkább a szinésznővel) az elkészült képen... de azért mégis

merthogy amúgy is részesei voltunk vagyunk valamiképp a filmben lejátszódó eseményeknek, valamennyien benne vagyunk a történelemben

nem lehet kimaradni belőle, ahogy a főhősnő (a rendező alteregója) egy 56 os jelenetben utána kiáltotta férjének: Lajos, te maradj ki a történelemből!

nem lehet... de mennyire nem

tulajdonképpen a történelem a főszereplő, az futtatja a családot vagy 27 költözésen át

de milyen bravurosan, humorral, szeretettel... mi is megszeretjük őket...

különösen a már öreg anyát aki bűbájosan demens...

s a lényeget nem felejti el

(utolsó szava anyu)

micsoda családtörténet!

de jó lenne valami hasonló módon feldolgozni az enyémet is, legalább irásban...

 

 

 

 

a vetités előtt kiosztottak egy kviz papirt, amire a végén megadhattuk a választ, az enyém hibátlan lett , s ki is húztak 3 szerencsés közt,  felbicegve a szinpadra az utolsó sorból örömtől sugárzó arccal rebegtem el a rendezőnőnek , hogy örülök, azért is mert közelről láthatom... meg hogy nem először láttam a filmet, tán annak is köszönhető a hibátlan kviz) de nagyon élveztem....

 



 

 

igy is van!

a történelem futóbolondjai vagyunk, ha nem is kötözünk (27-szer)

 

...,

 

 

makói sanctum

 

 

 

Juhász Anna projectje és ötlete ez a sorozat, aminek egy darabját lehozta Tallér Edina Makóra 

 

sanctum szó ugyebár szent helyet jelez, szentélyt

s ebben a műsorban ezt  főleg a szülőföldre vonatkoztatják..

igy került össze három szegről-végre makói ember Szentpéteri Csilla, Dragon Zoli, és egy számomra megjegyezhetetlen nevű és eleddig ismeretlen szinész (aki egyébként csak felsirt Makón)

 

T Edina saját bevallása szerint korábban nem is ismerte őket...

egyébként engem közvetve illetve már igen :)

álltunk a terem küszöbén, én csóválva fejem hogy kevesen vannak, beszédbe elegyedünk, T E be akart mutatkozni, de mondtam én ismerem őt, ő viszont megtudta (D Zolitól, hogy Turi Timi anyukája vagyok.- mondta csillogó szemmel, s hogy üdvözli Timit, mondtam ritkán látom , mondta ő is...)sajnálkozva

***

a "műsor" érdekes volt és érdes is,,, de azért voltak jó és szép mozzanatai..

 



 

T E rákérdezett konkrétan is a szent helyekre

a szinésznek ez az elalvás előtti pillanat (ez érdekes, de honnan tudja , hogy a következő pillanatban elalszik?)

Csillának -aki látszatra nagyon nyitott, társasági lény, egyre inkább igénye van az elvonulásra, az egyedüllétre, neki szent helye otthon az alkotóműhelye..

 



 

rákérdezett arra is, hogy mi nekik Makó

ekkor mondta a szinész, hogy az első felsírás

Csillának  az első lábnyomok és a hazatérés (ő mindig hazatér!(

D Zolinak meg a szabad játékok (amikor nyaranta bármit csinálhattak)

 



 

közben meg eljátszotta Cs első zenedarabját a Legendát , az első szerelméről, nagyon tetszett, de csak addig mig playbacken be nem kapcsolódott a kisérő zenekara, nekem a tiszta zongoraszólam sokkal jobban tetszik...(csak tiszta forrásból - ez érvényes az átiratokra is)

 



 

a szinésztől megtudtuk, hogy ő valójában Csanádpalotai s a visszajövés mindig megviseli (de itt szemérmesen elhallgatott...)

 

T E mégis csak iró és rákérdezett arra is, hogy beszélőpartnerei  az irodalommal hogy állnak:?

 

szinészünk, előjött egy verssel,  amit úgy választott ki, hogy ott esett le a József Attila kötete, a Hazám volt, felolvasta, igaz állva (De szavalástól ódzkodva) én végig mondtam magamban a verset kivülről,, hiszen gimnáziumi szavalóversenyünkről ismerős még, favoritként, meg ünnepségen is "szavaltam" 

ő az olvasásban is vétett pl         (Hitetlen helyett hirtelent mondott, olvasott,félre,  teljesen értelmetlenül) (...csodára vár, nem elegendőd hogy kitessék, föl kéne szabadulni már!)

de D Z igy is "el volt ájulva" a versmondásától...(persze első sorban  József Attilától, de ez új volt neki vajon?)

szó esett- joggal - az aktualitásról illetve az időtlenségról (ami a magas művészet! sajátja mindig)

 

CS vel (közösen, neki is) a Maros mindent visz,( s ahogy nekem is) - legyen bár az Atlanti óceán partján, ide húz a szíve...az egész gyerekkor, ide jön ma is haza

és jött a Sirokkója ,  a zenekari arzenállal, sajnos

 

 A következő kérdés is irodalommal kapcsolatos:

volt- e olyan irodalmi alkotás ami változtatott rajtuk

(Rilkére gondolva tudjuk- Változtasd meg éltedet !- hogy ez az irodalom igazi hivatása-,

de itt is mellément a kérdés...

a válaszokban irodalmi űrt láttam-

Cs mellé is beszélt, Mozartról ,  aki 9 éves korában inditotta el a zenészi úton (de Mozart ugyebár nem író)

D Zoli pedig Szabó István Mephiszto filmjének utolsó filmkockáiról (senki se tud kilépni szakmája bűvköréből, DZ "filmesztéta")

Edinatól viszont megtudtam hogy a bölcsészkari egykori  sportpálya falának hires graffitije "nincs többé magány" Vonneguttól van,  s ezt az olvasásra, a könyvekre kell érteni, az a legfőbb magányoldó...s nekem is kedvenc regényemből idézett még, Salinger Franny és Zooyjából, a kövér kislányt aki mindig s csak ránk  kiváncsi (s hogy csak a magunk mércéjeszámítson)

 

a szinész viszont félig-meddig magát emlitette, mikor megköszönte neki valaki alaktását, akit ezzel itthon marasztalt ,a Padlás beli Örökre szépek -kel (mint a Révész)

 

végül az esszenciális mondatokra való felkérés  is félrement

de egyet -már nem tudom, kitől - megjegyeztem

nem a tettekkel , hanem a kiváltott érzésekkel kell nyomot hagyni+

 

végül Liszt-Paganini  átirat

előtte meg kellett tudnom, hogy a tragikus sorsú Paganini életvidám "mediterrán" természet volt?! Nocsak tényleg nem (igy) tudtam...

ezt se...

 

ja, és még nem emlitettem de a falon végig vetitették D Zoli fotóit, mert hogy 40 éves korában ezt a fotósde iskolát is kijárta, mert hogy a saját világát akarja látni a fotókon, ami csak az övé...(de letó most a miénk is?) PL a falról ..

 



 

 

 

bárdolatlanságok és kekeckedések

 


 

két esemény közt leültem a glorius teraszára ebédelni

menű kirakva sehol 

az asztalok székek is hevenyészve

párna csak némelyiken 

asztaldisz is, és az őszi tél telefújja ezzel azzal, vicik-vacakkal

mégis egyelőre inkább ide ülök a kopárság ellenére 

(akkor, csalogató étel híján még nem tudtam, hogy legyek szegődnek étkezőtársamul)

 

jön a pincérnő azaz tanuló (még nincs mellénye), kicsit hányavetin

odalöki (azaz felém)  a kérdését

menűzni szeretne?

hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, elmosolyodom a bárdolatlan és lekezelő szón (de valójában elborzadok)

vissza is kérdezem

me-nű-z-ni?

na jó, manapság igy szokás,  hozza a menűlapot, ha már itt tartunk nyelvfejlődésünkkel

kiderül hogy májgaluska leves nincs már

akkor kérek helyette a desszertnek szánt máglyarakást

az árban annyi mint a leves? ott van, bök az étlap alsó részébe (még jó, hogy nem vagyok analfabéta)

 

a második jónak igérkezik, igaz én nem kapok rá pici salátát se (más tányérokra tesznek, ahogy látom)

 



 

a baj az, hogy egy légy is velem együtt akar lakmározni, s ráadásul gyorsabb nálam

igy aztán felmenekülök a kávémat fent inni meg

ebben az is a jó, hogy nem az előző (bárdolatlan)  tanuló.pincér szolgálja fel, de kifogástalanul egy régi bútordarab

 

 




 

hanem egy idő múlva valami zavar, az új székek nagyobbak, s az torzóakt szobor nagyon közel van hozzájuk

félek, hogy leverem (Isten őrizz!)

félre ülök

 

 

s meg is jegyzem a fizetésnél,,,,, 

de másnap is ott maradt- igaz, soha nem is ül ott senki (már én se :)

Timi a Kehlmann találkozásról

 

 


 

 

Izgalom és #életamagvetőben. Turi Tímea összefoglalója egy mozgalmas hétről egy mozgalmas őszön:

Egy külföldi szerző érkezése mindig akkora öröm egy kiadó számára, amekkora stressz: és fordítva. A stresszfaktor egyenes arányban növekszik a látogatás örömével. Daniel Kehlmann magyarországi látogatásának pedig különösen örültünk az idén, így különösen sokat aggódtunk is. Vajon nem lesz túl kevés néző? Vagy: beférünk egyáltalán a terembe? Miként készítsük elő, hogy a német író gond nélkül tudjon dedikáltatni a magyar olvasóknak, akiknek a nevében egy csomó mellékjel van és kettősbetű? A CEU auditoriuma végül zsúfolásig megtelt, és Kehlmann olvasói épp olyan együttműködők és kedvesek voltak, mint maga a szerző, Dragomán György kérdései által pedig két író egyenrangú párbeszéde bontakozott ki. A Mozgókép megunhatatlan remekmű, minél többet gondolkozik rajta az ember, annál több rétege bomlik ki. Ünnep volt ez a magyar olvasók számára, és ünnep a kiadó számára is, ilyen lehet működésben – Esterházy Péter szavával – az olvasó országa. És ez csak a kezdet volt a #magvetőesavilág ősze számára, hiszen a PesText és a Margó fesztivál idején is több külföldi szerzőnk érkezik még: alig várjuk, amennyire izgulunk.
süti beállítások módosítása