még valami, fontos, 1967-ből:
még valami, fontos, 1967-ből:
tegnap szinházban voltam
Szent Péter esernyője
komolyan mondom, el fogom olvasni Mikszárh művét, lehet, hogy annak idején csak filmen láttam(?) már nem, tudom, de itt
érdekes jelenségekre lettem figyelmes, ami kicsit eltolta a mondanivalót (-LEHET H Deres Péter műve:)
tudjuk, hogy Miszáth a Jó palócokról irt s itt el is hangzott poénként, hogy mindenütt a földön vannak magyarok, "csakhogy mi nem magyarok,vagyunk, hanem tótok"
de engem különösképp Münczné érdekelt!
aki 17 éve elvesztette a férjét Müncz Jónást... s azóta is keresi (nevezetesen most azon az ügyvéden, akinek apjáé volt a nevezetes ernyő, mi a zsidó Münczhöz került később, s mit a pap huga, Veronka mózeskosara fölé helyezett az esőben s később a legenda összetévesztette Szent Péterrel)
hogyhogy nem kitalálják hogy elküldik Müncznét G-be, ahol az eset törtnt az ernyővel...
mert onnan küldöttség jött az ügyvédhez, kértek egy zsidót, mert kell nekik . minden faluban van, csak nekik hiányzott)
igy adódik, hogy egyszer csak Münzné már Glogová-ben kipenderül a szinpad elejére és igy mutatkozik be:
"Én vagyok Glogova, izraelita hitközsége"
ámbár a pap szerint közéjük tartozik, miközben kóserságra tanitja a pap szakácsnőjét... (meg az a mondat is elhangzik "Jó egy Münczné a háznál")
azért ezt a mondatot se tudom hova tenni:
"Azér egy cigány még kéne"...
... Én valahogy nem tudtam harsányan kacagni egyik kiszóláson sem...
pedig hát jól megvoltak... a szinpadon...
s ami igaz, igaz:
https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/mai-szuletesnapos-mikszath-kalman-aki-megmondta-mi-az-antiszemitizmus
Végső soron talán mégis zsidóbarátnak kell tartanunk a nagy magyar írót, aki megalkotta az antiszemitizmus igazságtalan, de szellemes definícióját és megteremtette Müncz Jónást, a bolygó zsidót, akit a jótét lelkek Glogován – nem véletlenül – Szent Péternek hittek.
a nagy melegtől inkább csak szabadulni akarván szédültem be a könyvtárba kicsit hűsölni a klimájukban
láttam a pulton egy bögrén egy felszőlitást, hogy vegyünk ki egy cetli- gondolatot, ha akarjuk - kapásból
kiváncsi voltam (azért nem babonás) és ez jött ki, egy beatlesstől méghozzá:
azaz:
A LÉNYEG AZ, HOGY NE FOGLALKOZZ A JÖVŐVEL ÉS A MÚLTTAL, A LÉNYEG AZ, HOGY BÉKÜLJ MEG A JELENNEL (john LENNON)
hát jó...
de no komment...
dédapám Bárány SALAMON szül Bonyhád
1846 körül
meghalt 1923 május után
apja Bárány Mózes
anyja Guttmann Leonóra
egyébként minden csupa bizonytalanság...a Szeged előtti korai évekból
találtam egy fotót a Zsidó Múzeum tárában Bárány Salamon névvel, de nem hiszem, hogy ő a dédapám (közekenbbit nem sikerült kicsikarni poedig a Zs M ban dolgozó vőmtől se
azért iderakom:
/ha csak névrokon is, az idő stimmel)
(Mayer György fotója)
majd irok még Bonyhádról az ott erősen feltételezett rokonokról is
idén négy napra sikeredett...
koncertek, egy erdélyi népi együttes, plusz még nemzetközi fúvóstalálkozó
nagyon hézagosan mentem ki rájuk
első nap Sz Csilla mindig "fergetegesnek" hirdetett s tán valóban is olyan - koncertjére a Banddal..
bár én nem szeretem az átiratokat... de kezdem megszokni, annál is inkább mert mindig ugyanazokat játssza
az igazán megható ahogy Makóra mindig s gyakran "haza" jön, s ahogy ragaszkodik földijeihez is...
másnap volt a Blackbird , egyre jobban belejöttek a Beatleess utánzásba, velünk együtt
volt egy iszonyat zsúfolt és hangos Caramel koncert, szinte kibirhatatlan a tömeg meg a hangerő miatt
minek csúcsaknt a végén belém hajtott egy biciklin egy fiú , nem tudni a szájából vagy egy pohárból ömlött mellettem az ital? de szerencsére nem borultunk, egy csomó lány közrefogott, nem lett bajom?, jól vagyok?,, persze semmi baj, de holnap nem jövök ki - fogadkoztam. aztán mégis
úgyis az ablakon már behallatszott Nagy Fero meg a Beatricéje, fel is értem még rá, viszont bennük kellemesen csalódtam, az erejükben meg a ritmusukban,
meg az egész este is jól alakult, csupa kedves emberrel, nomeg a tüzijáték, amit ülve nézhettünk, szinte megható is volt a végén...a Himnusszal
és minden jó ha jó a vége, de azért én jobb szeretem a hétköznapokat!
különleges esemény szinhelye volt a Hagymatikum előtti park a kamarahangverseny után,
nem akartam, de ottragadtam, (ha már itt voltam) mivel találtam széket is, a tanácsolt pokrócok közt
igazi volt
filmet vetitettek,
a Mamma Miát, mit nem értettem teljesen, mert én annak idején a második részét láttam (a bugyuta és zavaros történetnek) de az Abba zene elvitt magával...
meg mondom, a különleges hangulat is.,
HANGULATOS KAMARAZENEKARI KONCERTRE IGYEKEZTEM A GLORIUS KERTJÉBE, MÁR TELT HÁZ FOGADOTT,
CSAK AZ OLDALSÓ padon jutottt hely(eszembe jutott gyerekkoromban évekig minden mozielőadást oldalről néztünk, anyuval, a Vörös csillag Filmszinházban, mert olcsóbb volt a jegye, viszont remekül láttunk is mindent (tán kicsit torzul? és eszünkbe se jutott... nos most viszont furamódon, néhány hangot félrehallhattam, a kamarazenekar tagjai annyifélék voltak, annyiféle helyről verbúválódtak össze, B Anita lelkes vezetése alatt- hogy -félve kérdem - tán nem volt elég alkalmuk az összegyakorlásra,
azért igy is nagy élmény volt! szélről...
nekem külön kedvencem F B, akit pár hónapos kora óta megjegyeztem, hogy milyen odaadással figyelt egy hangversenyen anyja ölében...
éppolyan odaadással hegedül most is, végzett hegedűtanárként s húségesen haza járva....Budapestről
ugyanugy Sz Évike is eljön énekelni....
szép ez...
Toleránsabb lettem a műfajokkal
Látom, hogy ha valami jó, akkor jó, bárni nemben is
Igy pl az operettben is adott esetben
Minden előitélettől mentesen mentem el a Bál a Savoyban előadásra a hagymaházba és nem is kellett csalódnom
Tökéletes előadás volt, jó szinészi játékkal és remek énekesi szereplésekkel...
Igazán élveztem!
(Persze kedvenc dallamai már ismerősökvoltak (pl A Kis Petrovom...), csak a művet még nem láttam egészében...)
huhh, még junius havi adósságaim is vannak...
junius 27-én volt a szokásos hóvégi honismereti körünk
jócskán lemaradtam tudositásokkal
akkor mutattuk be az éves Honismereti hiradót,
meg Andrássy grófról volt eldőadás (angol beteg?)
a hiradóban megjelent Békefi rokonom ról irt szövegem...(némi elégtetellel, mert méltatlanul van elfeledve, ahogy Sz Zs is megjegyezte)
s jópár közös fotón felfedezhettem magam is (nem csoda, hiszen majdnem mindig jelen vagyok)
egyetlen motivumot szeretnélk most kiemelni a 3 órás lenyűgőző Oppenheimer c filmből
van ott egy félig-meddig mellékszereplő figura: Strausz.(aki mégis viszonylag jelentős szerepet is kap )
a másik két szereplője a jelenetnek Oppenheimer és Einstein
egyszer összetalálkoztak, Einstein sétája közben, Einstein és Oppenheimer beszéltek valamit, Strausz nem hallotta mit, csak utána Einstein nem volt hozzá barátságos, és ő ezt úgy értelmezte, hogy biztos Oppenheimer mondott rá valami dehonesztálót...S egy életen át ezzel a jelenettel vacakol, mig végül valaki azt mondja neki, hátha nem is róla beszéltek, hanem FONTOSABB DOLOGRÓL...s valóban,
hát igen, (valóban, igy is volt) vannak "fontosabb dolgok" nálunk, pl aA VILÁG SORSA,- ami nem feltétlenül köröttünk forog