erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

MÉG VALAMI 1967BŐL

2023. augusztus 24. - gond/ol/a

 még valami, fontos, 1967-ből:

nyáron Portorozsban (az Adrai tenger parján) együtt nyaraltam -Bécsben élő -táncos nagybátyámékkal, akik ott léptek föl, és karácsonykor "melengetőnek" -épp mikor Budapesten újra találkoztunk- a Tükörben megjelent egy hosszú, szép, emlékező írás Rónai Mihály András tollából, Gondáról, a táncosról, (és kis részben rólam, az unokahugról, ( mint a "kis tanárnőről"),de főleg a Japán kávéházról, ahonnan ismerték egymást -megirta Nyári emlékként, melegedni, azt a portorozi, tengerparti különös találkozásukat, amikor megszólította nagybátyámat: "Gonda művészúr?" és amikor ő bemutatkozott, nagybátyám úgy válaszolt vissza neki, az arcát jobban ismeri, mint a nevét a "szerkesztő úr"-nak: "A Japánból ismerem" - s ezt úgy mondta (...), mint római augur, aki mindenféle laikus népség, profán világiak közt váratlanul másik augurral találkozott, az augurok titkos, láthatatlan jelét ismerte rajta fel." ..."A bal kettesben ott ült a költő, József Attila -szólal meg Gonda ünnepélyesen - Emlékszik, mindjárt a bejáratnál. Ahogy beléptem, már mondta is: "Itt jön a táncos." És megidézték, benépesítették ott az Adriai tenger partján a régi Japán Kávéházat..., máris ott ül, József Attila, tényleg a bal kettesben sakkozik, Hunyadi Sándor beljebb, a Liszt Ferenc téri rész egyik pamlagán kártyázik, Maklári szinész billiárdozik. Ott ültek már ők is.- És ettől kezdve a nagybátyám a barátja lett, tiszta szivből. Csak mert a Japánból -talán csak látásból - ismerte. "...Igy találtunk meg mi (...) Gondával ott nyáron egy külön meghitt kis hazát. Közös idő-hazát és tér-hazát..." És viszonzásul lerajzolta - ott van a folyóiratban nagybátyám fényképe mellett- "közös hazájuk", a Japán kávéház rajza, a törzsvendégek neveivel... Csak találomra kibetűzök pár ismert nevet: Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán, Csók Istán, Fényes Adolf, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Rejtő Jenő, Nagy Lajos; Kellér Dezső, Keleti László, Ráday Imre, Somló István... (aki apám barátja volt, egy házban laktak)és bár a nagybátyám fix helyét nem tudta bejelölni, mert mint írta, ő többfelé ült, nyugtalan volt, ficánkolt- de valószinűsítem, hogy a színészek közt volt leginkább (maga is szinházi ember) -hiszen ők jóismerősei, barátai voltak, tudom..., emlékszem, most hirtelen sokmindenre... (emlékiratot kéne írnom már, nem blogbejegyzéseket!..) - hiszen '67 után már még több idő telt el, mint a cikkben emlegetett japánkávéházi régi találkozástól számítva '67-ig... és már minden csak emlék... De már a '67-es portorozi nyár is az, ott voltam a hátterében én is, (nem csak a tenger), meg is vagyok emlitve mellesleg a cikkben is, mint "Gonda bátyjának árvája, a kedves kis tanárnő, akit Makóról hivtak ide -a Bécsben élő hires táncospár-, hogy megnyaraltassák kicsit."... "Emlék. Nyári emlék. Krónikások, emlékek tudós ápolói valamikor még hasznát is vehetik. Nekem csak: az ifjúság a fényes levegőben, amint fölöttem elhúzott..." Emlék. Nyári emlék. Nekem is! Már több is annál..., de nekem is az elmúlt ifjúságom, mint nekik az a régi japánkávéházi... és az ő ifjúságukra meg már most, itt az én ifjúkori emlékem emlékezik... Meg az a sárguló folyóiratlap , amiből most kimásolgattam részleteket, a 27.oldalról....
Nem érhető el leírás a fényképhez.



r

tót, zsidó, cigány

 tegnap szinházban voltam

Szent Péter esernyője

komolyan mondom, el fogom olvasni Mikszárh művét, lehet, hogy annak idején csak filmen láttam(?) már nem, tudom, de itt

érdekes jelenségekre lettem figyelmes, ami kicsit eltolta a mondanivalót (-LEHET H Deres Péter műve:)

tudjuk, hogy Miszáth a Jó palócokról irt s itt el is hangzott poénként, hogy mindenütt a földön vannak magyarok, "csakhogy mi nem magyarok,vagyunk,  hanem tótok"

de engem különösképp Münczné érdekelt!

aki 17 éve elvesztette a férjét Müncz Jónást... s azóta is keresi (nevezetesen most azon az ügyvéden, akinek apjáé volt a nevezetes ernyő, mi a zsidó Münczhöz került később, s mit a pap huga, Veronka mózeskosara fölé helyezett az esőben s később a legenda összetévesztette Szent Péterrel)

 

 

hogyhogy nem kitalálják hogy elküldik Müncznét G-be, ahol az eset törtnt az ernyővel...

mert onnan küldöttség jött az ügyvédhez, kértek egy zsidót, mert kell nekik . minden faluban van, csak nekik hiányzott)

igy adódik, hogy egyszer csak Münzné már Glogová-ben kipenderül a szinpad elejére és igy mutatkozik be:

"Én vagyok Glogova, izraelita hitközsége"

ámbár a pap szerint közéjük tartozik, miközben kóserságra tanitja a pap szakácsnőjét... (meg az a mondat is elhangzik "Jó egy Münczné a háznál")

azért ezt a mondatot se tudom hova tenni:

"Azér egy cigány még kéne"...

 

... Én valahogy nem tudtam harsányan kacagni egyik kiszóláson sem...

pedig hát jól megvoltak... a szinpadon...

 

s ami igaz, igaz:

https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/mai-szuletesnapos-mikszath-kalman-aki-megmondta-mi-az-antiszemitizmus

EMLÉKEZNEK MÜNCZ JÓNÁSRA, AZ ÖREG ZSIDÓ ÓCSKÁSRA, AKI UTOLSÓ KINCSÉT, EGY KOPOTT ESERNYŐT, AZ IFJÚ PLÉBÁNOS ÚR VERONKA KISHÚGÁNAK KOSÁRKÁJÁRA TERÍTETTE: A KISLÁNY NEM ÁZOTT MEG ÉS ELTERJEDT A HÍRE GLOGOVÁN, HOGY SZENT PÉTER ÓVTA MEG. EGY JÓTÉT ÖREG ZSIDÓ...

 A glogovai pletyka úgy tartja, hogy alighanem Szent Péter járhatott arra azon a szomorú, esős napon, de egészen az sem kizárható, hogy egy másik öreg zsidó, a Müncz Jónás volt. Ki tudhatja....
 

Végső soron talán mégis zsidóbarátnak kell tartanunk a nagy magyar írót, aki megalkotta az antiszemitizmus igazságtalan, de szellemes definícióját és megteremtette Müncz Jónást, a bolygó zsidót, akit a jótét lelkek Glogován – nem véletlenül – Szent Péternek hittek.

 
 

 

 

egy gondolat a könyvtárban

 a nagy melegtől inkább csak szabadulni akarván szédültem be a könyvtárba kicsit hűsölni a klimájukban

láttam a pulton egy bögrén egy felszőlitást, hogy vegyünk ki egy cetli- gondolatot, ha akarjuk - kapásból

kiváncsi voltam (azért nem babonás) és ez jött ki, egy beatlesstől méghozzá:

 


azaz:

A LÉNYEG AZ, HOGY NE FOGLALKOZZ A JÖVŐVEL ÉS A MÚLTTAL, A LÉNYEG AZ, HOGY BÉKÜLJ MEG A JELENNEL (john LENNON)

hát jó...

de no komment...

 

 

Bárány Salamon dédapám(?)

 dédapám Bárány SALAMON szül Bonyhád 

1846 körül

meghalt 1923 május után

apja Bárány Mózes

anyja Guttmann Leonóra

 

egyébként minden csupa bizonytalanság...a Szeged előtti korai évekból

találtam egy fotót a Zsidó Múzeum tárában Bárány Salamon névvel, de nem hiszem, hogy ő a dédapám (közekenbbit nem sikerült kicsikarni poedig a Zs M ban dolgozó vőmtől se

azért iderakom:

/ha csak névrokon is, az idő stimmel)


(Mayer György fotója)

 

majd irok még Bonyhádról az ott erősen feltételezett rokonokról is

aug 20-i sej-haj

 

 idén négy napra sikeredett...

 koncertek, egy erdélyi népi együttes, plusz még nemzetközi fúvóstalálkozó

nagyon hézagosan mentem ki rájuk

első nap Sz Csilla mindig "fergetegesnek" hirdetett s tán valóban is olyan - koncertjére a Banddal..


 

bár én nem szeretem az átiratokat... de kezdem megszokni, annál is inkább mert mindig ugyanazokat játssza

az igazán megható ahogy Makóra mindig s gyakran "haza" jön, s ahogy ragaszkodik földijeihez is...

 

másnap volt a Blackbird , egyre jobban belejöttek a Beatleess utánzásba, velünk együtt




volt  egy iszonyat zsúfolt és hangos Caramel koncert, szinte kibirhatatlan a tömeg meg a hangerő miatt

 

 

 

 

minek csúcsaknt a végén belém hajtott egy biciklin egy fiú , nem tudni a szájából vagy egy pohárból ömlött  mellettem az ital? de szerencsére nem borultunk, egy csomó lány közrefogott, nem lett bajom?, jól vagyok?,, persze  semmi baj, de holnap nem jövök ki - fogadkoztam. aztán mégis

úgyis az ablakon már behallatszott Nagy Fero meg a Beatricéje, fel is értem még rá, viszont bennük kellemesen csalódtam, az erejükben meg a ritmusukban, 

 

 

 

meg az egész este is jól alakult, csupa kedves emberrel, nomeg a tüzijáték, amit ülve nézhettünk, szinte megható is volt a végén...a Himnusszal

 

 

 

és minden jó ha jó a vége, de azért én jobb szeretem a hétköznapokat!

 

mozi a parkban

 

 különleges esemény szinhelye volt a Hagymatikum előtti park a kamarahangverseny után,

 nem akartam, de ottragadtam, (ha már itt voltam) mivel találtam széket is, a tanácsolt pokrócok közt


 

igazi volt

filmet vetitettek,


 

 a Mamma Miát, mit nem értettem teljesen, mert én annak idején a második részét láttam (a bugyuta és zavaros történetnek) de az Abba zene elvitt magával...


 

meg mondom, a különleges hangulat is.,


 

kamarahangverseny oldalról

 

 HANGULATOS KAMARAZENEKARI KONCERTRE IGYEKEZTEM A GLORIUS KERTJÉBE, MÁR TELT HÁZ FOGADOTT, 



 

CSAK AZ OLDALSÓ padon jutottt hely(eszembe jutott gyerekkoromban évekig minden mozielőadást oldalről néztünk, anyuval, a Vörös csillag Filmszinházban, mert olcsóbb volt a jegye, viszont remekül láttunk is mindent (tán kicsit torzul? és eszünkbe se jutott... nos most viszont furamódon, néhány hangot félrehallhattam, a kamarazenekar tagjai annyifélék voltak, annyiféle helyről verbúválódtak össze, B Anita lelkes vezetése alatt- hogy -félve kérdem - tán nem volt elég alkalmuk az összegyakorlásra,

 

 

azért igy is nagy élmény volt! szélről...

nekem külön kedvencem F B, akit pár hónapos kora óta megjegyeztem, hogy milyen odaadással figyelt egy hangversenyen anyja ölében...

éppolyan odaadással hegedül most is, végzett hegedűtanárként s húségesen haza járva....Budapestről

ugyanugy Sz Évike is eljön énekelni....


 

szép ez...

 


 

bál a hagymaházban

 

 Toleránsabb lettem a műfajokkal

Látom, hogy ha valami jó, akkor jó, bárni nemben is

Igy pl az operettben is adott esetben

Minden előitélettől mentesen mentem el a Bál a Savoyban előadásra a hagymaházba és nem is kellett csalódnom

Tökéletes előadás volt, jó szinészi játékkal és remek énekesi szereplésekkel...


 

Igazán élveztem!


 

(Persze kedvenc dallamai már ismerősökvoltak (pl A Kis Petrovom...), csak a művet még nem láttam egészében...)

juniusi honismeret

 huhh, még junius havi adósságaim is vannak...

junius 27-én volt a szokásos hóvégi honismereti körünk

jócskán lemaradtam tudositásokkal

akkor mutattuk be az éves Honismereti hiradót, 

 

 

 

meg Andrássy grófról volt eldőadás (angol beteg?)

 

 

a hiradóban megjelent Békefi rokonom ról irt szövegem...(némi elégtetellel, mert méltatlanul van elfeledve, ahogy Sz Zs is megjegyezte)

 

 

s jópár közös fotón felfedezhettem magam is (nem csoda, hiszen majdnem mindig jelen vagyok)

 

 

 

 

 

 

a fontosabb dolog

 

egyetlen motivumot szeretnélk most kiemelni a 3 órás lenyűgőző Oppenheimer c filmből

van ott egy félig-meddig mellékszereplő figura: Strausz.(aki mégis viszonylag jelentős szerepet is kap )

a másik két szereplője a jelenetnek Oppenheimer és Einstein

egyszer összetalálkoztak, Einstein sétája közben, Einstein és Oppenheimer beszéltek valamit, Strausz nem hallotta mit, csak utána Einstein nem volt hozzá barátságos, és ő ezt úgy értelmezte, hogy biztos Oppenheimer mondott rá valami dehonesztálót...S egy életen át ezzel a jelenettel vacakol, mig végül valaki azt mondja neki, hátha nem is róla beszéltek, hanem FONTOSABB DOLOGRÓL...s valóban, 


 

hát igen, (valóban, igy is volt) vannak "fontosabb dolgok" nálunk,  pl aA VILÁG SORSA,- ami nem feltétlenül  köröttünk forog 

 


 

süti beállítások módosítása
Mobil