szinházban voltam, azaz a Hagymaházban

nem volt olcsó, de duplájára gondoltam

s arra, hogy olyan programszegénység van minálunk újabban, hogy igazén rászánom magam, anyagiakban is és lelkiekben

furaság, hogy már menetrendszerűen a második részben ivelnek fel a darabok, itt már az első is elviselhetőbb volt, de tényleg a második  nagy magasságokba lendült, volt pár katartikus jelenet

remekül táncoltak s énekeltek

el is ültetve benne a gyanú sejtését, hogy tán valami félplaybacknél több bujkál itt

ennyire s igy táncolni és énekelni ilyen tömören nem lehet, dúsabbnak is tűnt a hang, két szólónál meg észrevettem, hogy a színfalak mögül hosszabban tartott ki egy-egy záróhang mint elől teljes erővel...

mindegy, szép volt

azt se emlitem meg hogy egy lényeges mozzanat el is tűnt a darabból, (nevezetesen hogy a fiúruhás lány nem csak hogy lány volt, hanem  zsidó is! s szenvedéseit ennek "köszönhette", de igy nem furcsa, hgy az imádkozásra felszólitás után ő kezdett rá egy keresztény imára!)

ja és persze a főszereplő fura módon csak a második részben jelent meg, de sokmindent feledtetett (Makrai)

na és a ZENE az kell...

ez felejthetetlen is...

egy család csörtet át előttem az emlékjelen

az apa, fia a kavicsokon lépdelnek

az anya meg a szélen, a Dávid csilag egyik  szárán,

mondja is, a kavicsok felé : szertorna, maga elé meg: gerenda

a fó, hogy megvannak a tornaeszközök,

én meg csak emlékezem az emlékjelnél egy padon...

az üvegtest templom arculatát nézve...

 van egy fa az ablakom előtt

legutoljára borul lombba

rontja a tavaszi összképet

kopasz ágaival

míg csak lehet -

kínban, keservben

lassan nyitja

a leveleket

megfontolt

de célt ér -

majd megfigyelem

azt hiszem 

ősszel

tovább is él

mint a többi levél (?)

(de ha nem, akkor

tévedtem)

 Bartók születésnapján igy illik , koncertet tartani a valahai Bartok iskolának, de mivel pár napra rá van Istók Margitnak , az egykori zongoratanárnak, - kit nagy személyi kultusz övez- is,  , mintha inkább  az ő emléke lett volna jelen..

mindegy

az Istók Margit koncert bérlet jegy tulajdonosok sorsolásáról a végén ki is jöttem (bosszantó amúgy is ha muszájból vannak ott a gyerekek, s nem tudják lekötni őket, vagy odahatni, hogy csendben maradjanak , legalább másokat ne zavarjanak a zeneélvezetben

mig bent folyt a dijkiosztás - az összes tanár jelenlétében -a bejárati ajtó mellett észrevettem egy nylonzacskóba becsomagolt füzetpaksamétát, 50-es számmal

az iskola 50. évfordulójára adhatta ki a Marosvidék (2018-ban?)

belelapoztam

ismerős rajz, Timi lányom grafikája (mit az IM dijazottak oklevelébe "gyártott" még iskoláskorában

 

 

minden fejezet előtt, meg olvasom a nevét az Istók Margit dijasok közt, 1994-ben , 9 évesen, először kapta meg, (akkor még élt Istók Margit, igy megvolt a személyes kapcsolatuk,) majd 5 évre rá még egyszer kamarazenészként is 

 

 

meg ott a neve  zenekonzervatórimba felvettek közt is  (amivel nem élt...)

 

 

(megvettem, kettőt, támogatói jegyként 1000-1000Ft.igy legalább nem ingyen hallgattam a hangversenyt

ami különben eltekintve a zavaró tényezőktől szép volt, de rövid

 

 

nekem egy fuvolás tanárnő volt felfedezés

újabb kedvenc Piezzolám különösen szépen játszotta egy másik fuvola tanárnővel

 

 

 

 

 

 

 van egy video az öregedésről, nagyon tudományos előadás ,de érdektelen, viszont az elején elhangzik egy definició féle az öregedésről, ami telitalálat:

a túlélő képesség csökken az egyedi kronológia idejével...

az egyedek fenntarthatósági problémája az öregedés

 egy kedves ismerősöm mint szereplő Máriamagdolna, meghivott Passiojátékukra a katolikus templomba

eltekintve a félhomálytól )(nekem minden homályos egyébként újabban?) jó volt

bár kicsit féltem esetleges antiszemita beütésektől ( ez jogos is egy bizonyos film óta különösen)

de nem kellett volna

már a plakát is megnyugtató volt

Ki ez az ember?    ( maga a kérdés, s hogy embernek tekinti ... Jézust)

Pontius Pilatus egy régi gimista (szinészi ambiciókkal, engem fel is keresett diákszinpadomban de aztán nem járt , nem ért rá? mást gondolt?) ma 3 gyerekes közjegyzőként,élvezte a szerepét, jó is volt benne (bár kisség túllépte darab adta határait)

az külön tetszett hogy keresztül-kasul járták a templomot a   virágvasárnaptól a Golgotára menő sőt onnan a sírba vivó úton a szereplők, népesen,  szélen ültem de ilyenkor beljebb csúsztam a padon (s nem is fotóztam illemből)

Jézust végig rabbinak szólitották (ez nekem külön jól esett, nem tudom, hogy az őt játszó papnak is-e)

a hangja nem tetszett, sehogy se tudtam Jézushoz illeszteni, hamisnak hatott

de egészében jó volt minden, kissé katartikus is lehetett volna

ha nem lett volna egy utójáték melyben drága közjegyzőnk Pontius Pilatus szerepéből kiesve bár félig megtartva - előáll  vicceskedve,  magán jellegű ajándékaival--