Esterházy kapcsán nemcsak az fontos, amikor beszélt, hanem az is, amikor nem
75 évvel ezelőtt született, 50 éve lépett az irodalmi pályára és lassan 10 éve már, hogy nincs köztünk Esterházy Péter, a magyar kortárs irodalom megkerülhetetlen alakja. Íme egy interjú a vele készült interjúkról. Alig egy hónapja jelent meg ugyanis az idén 70 éves Magvető Kiadó gondozásában egy hiánypótló beszélgetéskötet, amely vállaltan nem „best of válogatás”, mégis Esterházy legnagyobb erejű interjúit gyűjti össze. „best of válogatás”, mégis Esterházy legnagyobb erejű interjúit gyűjti össze. Pál Sándor Attila válogatta és Turi Tímea szerkesztette kötetbe azt a 19 beszélgetést, amelyek között a feltételezett első és a halála előtt készült utolsó is szerepel. Esterházy egyébként épp annyira nem szeretett interjút adni, ahogy kerülte a nosztalgiázást is. Ez a kötet mégsem mentes a nosztalgiától. Vajon kilépett-e mostanra a szerzői purgatóriumból? És egyáltalán mit ért ez alatt a szépirodalmi közeg? Miért volt már életében közéleti szerepvállalásai miatt a kultúrharc egyik főszereplője? Mitől üdítő és sokszor megrázóan izgalmas az Esterházy univerzum? És vajon mi mindennek köszönhető, hogy a Vanni van című interjúkötetet már egy hónappal a megjelenése után újra kellett nyomni? Egyebek mellett erről lesz szó.
Elkerülhetetlen, hogy az ember változik, Esterházy mégis minden korban önmaga maradt
– vallja Turi Tímea, annak a Magvető Kiadónak a főszerkesztője, amelyhez az író egész pályája alatt hűséges volt. Szinte példátlan az a siker, amely a róla szóló interjúkötetet övezi, már csak azért is mert terjesztői oldalról a beszélgetős könyvek kifejezetten kockázatos vállalkozásnak számítanak, kevés köztük az igazán népszerű. Vélhetően ez is azt jelzi, hogy keletkezett egy erős hiány Esterházy halála óta, gondolataira ma is szükség van. Mindez annak ellenére igaz, hogy Turi Tímea szerint ma már minden a „kikönnyítés” felé megy.
„Esterházyt olvasni, főleg a szépirodalmi életművét – lássuk be – bonyolult. Nem tudom azt mondani, hogy nem az, bármennyire szeretném és nagyon sok minden ma már az akadálymentes olvasás felé, az akadálymentes információszerzés felé megy. Ebből a szempontból Esterházy Péter nem trendi, de pont ezért van eszméletlenül nagy szükségünk rá.” Létezik egy irodalomtörténeti közhely amely szerint miután meghal egy jelentős szerző, és nincs jelen az irodalmi nyilvánosságban, néhány évig kevés szó ersik róla, és csak utána dől el, hol lesz a helye az utókor emlékezetében. Esterházy Péter kapcsán az elmúlt bő kilenc évben, amióta meghalt, sokaknak volt az érzése az, hogy egyre kevesebb szó esik róla, és éppen erre tökéletes cáfolat a Vanni van.
Hogyha végignézzük ezeket a beszélgetéseket, akkor azért elfoghat minket egy elég erős nosztalgia érzés egy működő ország, egy működő sajtó iránt. Korrigálom is magam, mert Esterházy nagyon utálta a nosztalgiát. A szót magát nem, mert szerinte a szavak vannak, nem utáljuk őket és nem szépek vagy csúnyák, de magát a jelenséget nem szerette. Több helyen megírta, nyilatkozta, elmondta, hogy a nosztalgia mindig hazug. Egy szépítő emlékezés és nem arról szól, ami valójában volt. Azt nem mondta soha, hogy ő ne lett volna hajlamos rá, de attól még utálta
– fejtette ki a kötet interjúit válogató Pál Sándor Attila.
Nyáry Krisztián szerint a kötetben szereplő interjúkból kiérződik, hogy Esterházy Péter életében is a kultúrharc középpontjában állt, mostanra legfeljebb az változott, hogy már nem tudja megvédeni magát. Vajon ez a politikai billog idővel lekerülhet róla?
“Az a kérdés,hogy amikor a beszélgetés színterein helyezzük el magunkat, akkor mi hol vagyunk? Azt gondolom, hogy mindig is lesznek viták, amelyek méltatlanok, de lehet attól még olyan beszélgetésekben részt venni, amelyek nem azok” – foglalta össze Turi Tímea.
Pál Sándor Attila igyekezett leszögezni, hogy nem kutatóként, hanem Esterházy olvasójaként vágott bele a kötetbe és kezdte el gyűjteni a vele készült interjúkat. Nem is ismerte személyesen a szerzőt, ami éppen azért jó a kiadó szerint, mert most nőnek fel azok a fiatal olvasók, akiknek már nem lehetnek személyes emlékei Esterházy Péterről, ám az életmű felfedezése szempontjából ez sosem lehet gát, sőt.
Maga Esterházy mondta, hogy nincs mondat egyedül. Mindegyik mögött ott van ezer és ezer, amit már leírtak akár ismerem, akár nem. (…) Hogy lekerekítsem a gondolatot: őt nem ismertem, de a mondatait igen.
ezt az írást a dokumentumaimban találtam (ne vesszen el, felrakom ide (is))
(már nem tudom, mikor, milyen alkalomból készült, valami megadott témára, ami kapóra jött...
Az én örökségem nehéz
Nem is tudtam róluk sokáig…
Azaz, de
Apámnak volt egy kis fekete kockás notesze, tele volt írva apró betűkkel írott szöveggel, és mindenféle matematikai képlettel. Némely rész át is volt húzva. Átlósan, kétszer. Nem értettem. Még írni se tudtam De ceruza volt a kezemben, és én is áthúztam más részeket ugyanúgy...egy idő után tudni se lehetett mit húzott át az apám, s mit én
Apámat nem kérhettem meg hogy eligazítson. Apámat nem kérhettem meg semmire. Vártuk, vártuk, sokáig, hogy „visszatér” a bori munkaszolgálatból, de hiába, nem tért….
Volt egy igazolványképe is a notesz mellett, azt annyira féltettem, hogy végül is nem tudom, hova rejtettem, nyoma veszett….
Aztán 18 éves koromban kaptam a postán egy paksamétát ,szalaggal átkötve:
a gimnáziumi bizonyítványok, egyetemi jogi leckekönyv , egy Délibáb, valami dalverseny győzelemről volt benne szó meg a kotta, és főleg egy nagy füzet, 60 oldal, tanulmány A logika értelme, többfejezetes
Kiderült, hogy annak előzménye, piszkozata volt abban a régi noteszban
Most, hogy nagykorú lettem, elküldte a nagymamám Hollandiából (ahol élt) , hogy most már én vigyázzak rá
Nekikezdtem olvasni, de szinte érthetetlen magasságokkal volt szövegezve, Kantra hivatkozott pl., de éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog van a kezemben… ezt adta oda az apám öccsének a pályaudvaron, mielőtt felszállt a munkaszolgálatba vivő, végzetes vonatra. A logika értelmét…
A tanulmány lényegét azért megértettem, a 4 logikai alaptörvény, visszavonva, illetve visszavezetve egyetlenegy törvényre, az ellentmondás törvényére, nincs más törvény, ez az élet alapja… És mindez bebizonyítva, a logika, a matematikai logika szabályai szerint…
És a végén a mindent átölelő paradoxon : „Ha Istennek minden hatalmában áll, kivéve a logikai törvények megsértését, úgy Istennek minden hatalmában áll, kivétel nélkül.”
Aztán hallottam, valami Goethe esszéről, amit gimnazista korában irt, s megjelent a Nyugatban, 17 éves korában… 1924-ben… megszereztem az egyetemi könyvtárból, Szegeden, megvolt… meglett…. Egy Goethe monográfiáról szólt, kiviláglott belőle ez a mondat, meg is jegyeztem:
„Pedig szép az, mikor éteri finom eszme van földiesen józan ízű szavakba rejtve.”
(Ez egy kritikai megjegyzés után jött, amivel elégedetlen volt az adott monográfiában, bár azt A Goethe könyvnek tartotta. („Merev elveket nem szögez le Gundolf. Ennek megvan az a haszna, hogy a változatos, mozgalmas életet nem hamisítja meg erőszakosan rászabott fogalmi szisztémával, de viszont sohasem éri el azt a plasztikai erőt, mely a gondolat komplexitását egyszerű, kemény, tömör formákba ötvözi. „)
És eleve: „átfogóan gondolkodó irodalomhistorikusoknak, és esztétikusoknak való hős Goethe, akinek életében minden emberihez volt valami köze” )
Évek teltek el, és kiderült valahogy, ekkor már volt google, hogy írt ám ő ugyancsak gimnazista korban Thomas Mann Varázshegyéről is tanulmányt, amit szakirodalomként ajánlottak a mostani gimnazistáknak, jószerivel fiatalabb volt náluk, mikor írta… Megdöbbentett az a kritikai (filozófiai) megközelítés, ahogy bírálja Thomas Mannt :
„ A szógondolatos írás egyik érdekes kóresetével van itt dolgunk. Azzal, amelyet valami nem eléggé szabatos szubtilitás, bizonytalan elvontság tesz. Hát lehetséges, hogy a pontosság nagy stílus művésze ne legyen a legpontosabb gondolkodó is? Így van. Összetéveszt szavakat dolgokkal; ….Kedvetlenítő mozzanatok nem hiányoznak a nagy írók olvasása közben.”
Kicsit rosszul is esett a dolog, mert egyik kedvenc regényem volt, egyetemista koromban, a kollégiumban, szinte nem jöttem le az emeletes ágyamról, 3 napig, míg azt olvastam „elvarázsolva”
Apámat 37 éves korban megölték.
Nem is ismertem,
Csonka az öröksége is..
De tudok róla és kötelez.
Ő jogot végzett jogász apja kívánságára, pedig (bölcsész), tanár szeretett volna lenni (át is járt a bölcsészkarra, ( látom az indexeben a Négyessy rovatot…)
Én bölcsész lettem, a magyar irodalom és nyelv tanára…
(de oersze bölcsészként is, , a nyomában se járok!)
kövér künnycseppek
szivünkbe fogadtuk (bár nem vagyunk épp az édes hazája...) és eddig is ott volt)
ez a táncszinházi előadás viszont tényleg remek volt
katartikus, igazán
előitéletesen mentem, mert pár éve ennek az együttesnek volt egy nagyon lirai de kicsit hamis előadása inkább a költő gyerekkorát középponban állitva, most inkább a felnőttet, a tragikus sorsút s végül vonat alatt végzőt láthattuk, affelé sodródni, két nagy szerelmet (Vágó Mártát,s Flórát) középpontba állitva
a zene (dalok), versek, mozdulatok nyelvén
érdekesen ilymódon még J A-t is két ember alakitotta egy szinész s egy táncos (nem okozva zavart)
igazi mély, profi és meginditó előadás
volt
a szinészi játék és a tánc is tökéletes! egységes
a végén, csak úgy, kövér könnycseppek gördültek le az arcomon, magamnak is meglepetést okozva
(dehát, sok ember él ki érzéketlen mint én, s kinek szeméből mégis könny pereg? - ha van, ami előhívja
egy pár fotót felteszek a sok jelenetből -sajnos mozgás, hang nincs
de ha előkerül a tévé felvétele, feltétlen megnézem újra...
rendhagyó irodalom óra idén is E P ről a Magvető Cafeban
lányom kis "tanár" , ami nagy orömmel tölt el
(szerintem ő - bár végzettsége tanári is - s nagyon jó pedagógia? érzékkel bir(t) (engem pl mindenfélére türelmesen megtanitott :) tanitott i s az egyetemen, külföldi egyetemistákat az orvosin magyar nyelvre, a nyelvészeti tanszéken is előadott, ill demonstrátor volt, , egykönnyen bent is maradhatott vona - ha akart volna, de NEM , ő "született" szerkesztőnek gondolja magát ,de lám igy is utólérte a tanitás szelleme? (pedig jut eszembe valami orsz tanári verseny en is nyert Pápán,,
na mindegy...mindent nem lehet, de tani-tani tulajdonképpen mindig is lehet, s mindenütt, finoman... (anyaként is jó a pedagógia érzdéke, de szerencsére sose lóg ki a lóláb, tehát nem tanárKODIK! (anyáskodik)
a képeket nézve jól csinálja.. (ezt is)... pláne -gondolom - hogy E P a téma!
felétől sikerült kifognom ebben a versünnepi forgatagban lányomat is (elnéztem az időt, 2- 3 ig lett volna ő is a versmaratonon, egy öt főnyi csoportban, s én 3tól gondoltam, de később pótolhattam, mert az egész lement maradandó sz élőben (utolsó percben megtudtam, kifaggatott lányomtól)
nagyon örültem neki
egyik évben volt alkalmam részt venni, 2012 ben (akkor épp várta a fiacskáját, emlékszem) a Thália szinházban..voltak (utána studió felolvasás a Rádióba, ez most is lett, majd ezt i s ki kell nyomoznom...)
nagyon örülök ennek a fajta felolvasásnak, részvételnek,
ez a másik költészetnapi antológia (a Szép versek mellett - Az év versei) bemutatója, mert pláne, most, hogy a patinás SZép verseket lányom szerkeszti (ezt én is mindig nagy becsben tartottam, hatvanas évektől kezdve, eleinte gyűjtve is) - saját magát nyilván kihagyja a költők sorából (bár amúgy ott lenne, s ott is volt a helye)(hm...ez számára nyilvánvaló, de tulajdonképpen az is( Viszont nagyon jól szerkeszt(i), sokan hálásak is neki, jó a kritikája is (észre is vették a Körképről váltást...üdvözölték...)
Szóval egyfajta kárpótlás is ez az Év könyve...(nekem)
Éljenek a költők és szerkesztők.!!!! hát még akik egy személyben azok! :)
ha nagyon akarok, mégis csak elmegyek még fél 10 re is, nemhogy 10re, igaz , ide, a szomszédba, a hagymaházba
a versvándor műsorára
pedig már láttam-hallottam is, többször (még Szegedre is beutazva a Radnóti műsorára)
(de őt sose hagyom ki....)
...
várhatóan diákokat hoztak , középiskolákból, s mintaszerűen viselkedtek a mintaszerű bár sose sablonos előadóművésszel együtt, olykor fel is lépve, bekapcsolódva..
T L P remekül mond verseket, és remekül tölti ki mondanivalójával a versszüneteket, félig-meddig improvizálva
most még engem is meglepett...
nem is azzal hogy lejött a szinpadról, ez gyakori nála, sőt most a nézőtéren is jelent neg előbb..
de odament egy ősz emberhez, kezet fogott vele József Attila? kérdezte tőle:
s még több emberhez odament igy , kezelt, mögöttem
mignem megfordult s előttem állt , adva két barátságos puszit
úgy tettem el emlékeim közé, mint Trill Zsolt piros szegfűjét - köszönetével- egy üvegvázába (azóta is ott van::9
hát persze... régi jó ismerősök vagyunk,Bor-i zarándokútja, ... Radnóti, s apám emléke köt össze bennünket főleg....
ja... a József Attila megszólitások, kérdések , kezelések, puszik után, visszament a szinpadra ls jött a a vers:
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek.
Igy is van, szeretjük, valamennyien....
"Április 10-én mutattuk be az Időmérték. 70 vers című kötetet.
igen-igen , csupa kérdőjel, a makói ünnepélyes költészeti HÉT nyitó eseménye volt a József Attila Könyvtárnál, a költő gyerekfotóportéja alapján (?) készült mellszobor felavatása
mivel déletőtt 10kor volt, s az nekem korán, nem mentem el, pontosabban nem tudtam elmenni, de csak, ezért (peidg Tverdota is beszédet mondott)
ÉS KIVÁNCSI IS VOLTAM a szoborra
HM..
talán JÓ IS HOGY igy alakult, mert igy előbb fotón láttam ama szobrot, s nem nyiltszinen ájultam volna el életbeni láttán
u.i az a szobor nem szobor, és nem is József Attila! ÉS SEMMI KÖZE AHHOZ a gyerekfotóhoz amiről készüt
szerintem!
később megnéztem életben is, nem változott a véleményem, nem lett jobb
sajnálom is, hogy nagyon becses helyen, a ktár egykori forgajtós kalitkájéban van, ami most diszkirakat
Nagyon sajnálom
(azt is hogy az ig nő rosszallását vivhattam ki a hirtelem megjegyzésemmel ("Csak a vak nem látja vagy még a vak is látja! - hogy ez nem gyerek és nem is József Attila ,.sőt, hozzáteszem most, hogy nem is szobor) Mert Maigret után tudjuk azt is, hogy mi pipa és mi nem az (mi "csak" az ábrázolása)
nade egy portré esetében más is a helyzet! az nem lehet hamis! hiteltelen!
van egy ragyogó híteles Varga Imre szobrunk, Attiláról,(a kalapos, szomorú) elbújva a most nem is nyitva levő Espersit ház udvarán (bár megkoszorúzi most kinyitották), van egy nevezetes (kicsit szocreálos, de hatásos, monumentális) szavaló-álló szobor nevezetes helyen a gimi előtt, ahova meg is jósoslta (annak idején én avattam a Fiatal életek indulójával)
ez a hamisitvány nem illik bele e sorba. (bár szivünknek kedves is lehetne, mivel makói...(a fotó) eredetét tekintve) Makóra érkezésekor készült a beteg fiúról! azért is ilyen meggyötört... a képen.
Az mindenestre beszédes , hogy a szobrász? neve Attila fölött van.
Valószinú neki több köze is van hozzá :)
olyan, amilyen (de tossz volt a hang, igy többet is megtudhattam....)
Könnyebb beleírni Orbán Viktor nevét egy versbe, mint humort belevinni
Turi Tímea a kötet fülszövegével kezdte az est érdemi részét: Kulcsár
Szabó Ernő szerint Ungár versei nem sorolhatóak a mai népszerű
irányzatok közé mivel „Az Ismétlődő eltévedés útjai (...) a humán
rendezhetetlenség tapasztalatában végződnek.”. Turi kérdése ez volt:
Mi a vers valójában? Szerinte erről mindenki úgy beszél, mintha tudnánk,
mi lenne, de valójában nem ez a helyzet. Általánosságban az emberek
azt gondolják a versről, hogy az a szerző belső világának egy
kitárulkozása – ehhez képest Ungár verseinél mintha fordítva lenne.
A szerző ehhez kapcsolódva elmesélte egy találkozásukat Turival,
ahol szóba jött: verset nem csak érzelmi kötődésből, hanem
érzelmi távolságból is lehet írni: „Szerintem a vers nemcsak érzelmi
közlésre, hanem gondolatok, megfigyelések kinyilatkoztatására
is szolgálhat. Emellett fontos számomra megvilágítani a líra
eszközével azt, amiben élünk.” Szóba került a kötet zsidóság
tematikájú második felének kapcsán a hit kérdése: ennek a keresése
is fontos a versek kapcsán. Az elhangzottakat követően
Ungár Turi kérésére felolvasta a kötetnyitó, Metropolis című versét.
Turi szerint a felolvasott vers negyedik versszaka a
legmeghatározóbb: itt ugyanabban a mondatban
hangzik el a szabadság, a demokrácia és a politika.
Hogyan lehet máshogy használni ezeket a szavakat
közbeszédben és hogyan egy versben?
Ungár ezzel egy konkrét érzést próbált megmutatni:
Írjunk valahol a világban, ami a jelenlegi globalizált egységnek a perifériája. Mivel a periférián élünk, nagyon sok olyan dolog történik velünk, amelyről nem gondolkodunk, nincsenek szavaink róla – valójában az egész létünk ilyen.
Szerinte magyarokként hiányban élünk, mivel ebben a hiányban
definiáljuk az identitásunkat, amire lehet pozitívan vagy negatívan
reagálni – éppen ezért nincs regiszter, amin belül tudunk
beszélni a saját dolgainkról. A borítón megjelenő bálnák
hangsúlyos szerepet töltenek be a kötetben: egyrészt a versek
„a tenger alatt” játszódnak, másrészt maga az állat is megjelenik
benne. Turi erről kérdezte Ungárt és Péczelyt: Mennyire volt szándékos
az emberek élete és a természetben élés kettőssége a kötet szerkesztésekor?
Péczely szerint, mint ahogy az lenni szokott, volt egy eredeti koncepció,
sok-sok összegyűjtött vers. Ezek alapján kellett a legjobb szintre
emelni azt, ami megvolt. Ilyenkor a versek több rostán mennek
keresztül, éppen ezért vannak köztük kötetbe rendezésre még nem
alkalmasak – ez itt sem volt másképp. Továbbá fontos volt Budapestet
és az óceánt összhangba hozni, hiszen látszatra a kettő
összeférhetetlen. Mondhatni, erről szól a költői szabadság: a költő,
ha úgy akarja képes lehet a legtávolabbi dolgokat közelíteni egymáshoz,
majd ismét eltávolítani őket – éppen ez az Ismétlődő eltévedések
különlegessége is. Ungár ennek kapcsán kitért a Metropolisz
című vers anyahajó zárlatára. A fogalmat arra használják,
hogy egy egy ország hadseregének erejét mérjék általa, ám
a szó a kettősségénél fogva érdekes, hiszen az anya szót
behozza a szöveg egy háborús környezetbe – amíg angolul
a magyartól eltérő kifejezést használnak erre. Ezzel szemben
Péczely számára az anyahajó a kötetben egy biztonságos
anyaképet jelöl: szerinte a regiszteréhez képest, ahonnan
származik, teljesen más benyomást kelt az olvasóban.
sóban.
Turi a következőkben a bálnákról kérdezte Ungárt:
Miért fontosak számára? Ungár bálnákról a világlírában
is sokat olvasott. A kötet egyik versében a bálna a
sebezhetőséget ábrázolja – szinte bármi nagyon
könnyen meg tudja zavarni tájékozódásukat, hiába a
legnagyobb élőlény. Ehhez kapcsolódva Turi az Örökség
című vers felolvasására kérte meg a szerzőt.
A felolvasást követően Turi elárulta: ez a vers először Schön Károly
álnéven látott napvilágot a Múlt és Jövőben. Ungár sokáig ezen az
álnéven publikált verseket – ehhez a névhez az idő folyamán
egy alteregót is kitalált. Célja az volt, hogy az olvasók
ne mossák össze költeményeit a politikai munkásságával.
Másik oka a terápiás alkalmak rendszeres látogatása – számára
a versek olvasása ezekhez hasonlítható. A későbbiekben
Markó Béla meggyőzte: nem bűntett verseket publikálni a saját neve alatt.
Turi a közéleti témákról is kérdezte a költőt. Ungár véleménye
szerint azon kívül, hogy a politika szerves részét képezi a mai
költészetnek, felmerül a nevek említése is a versekben: ha bele
kell írni ezeket, attól nem lesz jó vagy rossz egy költemény.
Igazából az egész közéleti költészet a hogyan kapcsolódásról
és a kapcsolódási pontokról szól – ezt próbálta visszaadni a
kötetben. Péczely ugyanezen az állásponton van: nem a
nevektől függ egy vers minősége. Ezenkívül felhozta a közéleti
versekbe nehezen beépíthető humort:
Manapság könnyebb beleírni Orbán Viktor nevét egy versbe, mint humort belevinni.
Emellett a közéletet ma már nem kell beleerőltetni a költészetbe,
hiszen annyira áthatja az emberek mindennapjait, hogy már
magától értetődően kerül a szövegekbe.
Turi megemlítette az angolszász költők hatását Ungár verseiben: több
hasonló szerző műve alapján készültek átírások, és orosz, lengyel
költőkre is utal. Ungár a legtöbbször Ginsberget olvasta, az utóbbi
időben pedig a Tórával foglalkozott sokat. Nagyra tartja a kínai és
thai költészetet, emellett hatással voltak rá olyan versek, mint a
Napsütötte sár vagy az Üvöltés.
A beszélgetés végén Ungár felolvasta a Júdás és
a Lámed-váv cádikim záróverseket, ezt követően a közönségnek
lehetősége volt megvásárolni és a szerzővel dedikáltatni
a Prae kiadó gondozásában megjelent debütáló kötetet.
'%3E%3Cpath d='M15.9953 7.9996c0 4.418-3.5816 7.9996-7.9996 7.9996S-.004 12.4176-.004 7.9996 3.5776 0 7.9957 0c4.418 0 7.9996 3.5815 7.9996 7.9996Z' fill='url(%23paint0_linear_15251_63610)'/%3E%3Cpath d='M15.9973 7.9992c0 4.4178-3.5811 7.9992-7.9987 7.9992C3.5811 15.9984 0 12.417 0 7.9992S3.5811 0 7.9986 0c4.4176 0 7.9987 3.5814 7.9987 7.9992Z' fill='url(%23paint1_radial_15251_63610)'/%3E%3Cpath d='M15.9953 7.9996c0 4.418-3.5816 7.9996-7.9996 7.9996S-.004 12.4176-.004 7.9996 3.5776 0 7.9957 0c4.418 0 7.9996 3.5815 7.9996 7.9996Z' fill='url(%23paint2_radial_15251_63610)' fill-opacity='.8'/%3E%3Cpath d='M12.5278 8.1957c.4057.1104.6772.4854.623.9024-.3379 2.6001-2.5167 4.9012-5.1542 4.9012s-4.8163-2.3011-5.1542-4.9012c-.0542-.417.2173-.792.623-.9024.8708-.237 2.5215-.596 4.5312-.596 2.0098 0 3.6605.359 4.5312.596Z' fill='%234B280E'/%3E%3Cpath d='M11.5809 12.3764c-.9328.9843-2.1948 1.6228-3.5841 1.6228-1.3892 0-2.6512-.6383-3.5839-1.6225a1.5425 1.5425 0 0 0-.016-.0174c.4475-1.0137 2.2-1.3599 3.5999-1.3599 1.4 0 3.1514.3468 3.5998 1.3599l-.0157.0171Z' fill='url(%23paint3_linear_15251_63610)'/%3E%3Cpath fill-rule='evenodd' clip-rule='evenodd' d='M13.3049 5.8793c.1614-1.1485-.6387-2.2103-1.7872-2.3717l-.0979-.0138c-1.1484-.1614-2.2103.6388-2.3717 1.7872l-.0163.1164a.5.5 0 0 0 .9902.1392l.0163-.1164c.0846-.6016.6408-1.0207 1.2424-.9362l.0978.0138c.6016.0845 1.0207.6407.9362 1.2423l-.0164.1164a.5.5 0 0 0 .9903.1392l.0163-.1164ZM2.6902 5.8793c-.1614-1.1485.6387-2.2103 1.7872-2.3717l.0979-.0138c1.1484-.1614 2.2103.6388 2.3717 1.7872l.0164.1164a.5.5 0 1 1-.9903.1392l-.0163-.1164c-.0846-.6016-.6408-1.0207-1.2423-.9362l-.098.0138c-.6015.0845-1.0206.6407-.936 1.2423l.0163.1164a.5.5 0 0 1-.9902.1392l-.0164-.1164Z' fill='%231C1C1D'/%3E%3C/g%3E%3Cdefs%3E%3CradialGradient id='paint1_radial_15251_63610' cx='0' cy='0' r='1' gradientUnits='userSpaceOnUse' gradientTransform='matrix(0 7.9992 -7.99863 0 7.9986 7.9992)'%3E%3Cstop offset='.5637' stop-color='%23FF5758' stop-opacity='0'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%23FF5758' stop-opacity='.1'/%3E%3C/radialGradient%3E%3CradialGradient id='paint2_radial_15251_63610' cx='0' cy='0' r='1' gradientUnits='userSpaceOnUse' gradientTransform='rotate(45 -4.5272 10.9202) scale(10.1818)'%3E%3Cstop stop-color='%23FFF287'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%23FFF287' stop-opacity='0'/%3E%3C/radialGradient%3E%3ClinearGradient id='paint0_linear_15251_63610' x1='2.396' y1='2.3999' x2='13.5954' y2='13.5993' gradientUnits='userSpaceOnUse'%3E%3Cstop stop-color='%23FFF287'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%23F68628'/%3E%3C/linearGradient%3E%3ClinearGradient id='paint3_linear_15251_63610' x1='5.1979' y1='10.7996' x2='5.245' y2='14.2452' gradientUnits='userSpaceOnUse'%3E%3Cstop stop-color='%23FF60A4'/%3E%3Cstop offset='.2417' stop-color='%23FA2E3E'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%23BC0A26'/%3E%3C/linearGradient%3E%3CclipPath id='clip0_15251_63610'%3E%3Cpath fill='%23fff' d='M-.002 0h16v15.9992h-16z'/%3E%3C/clipPath%3E%3C/defs%3E%3C/svg%3E){kind=small}
'/%3E%3Cpath d='M16.0001 7.9996c0 4.418-3.5815 7.9996-7.9995 7.9996S.001 12.4176.001 7.9996 3.5825 0 8.0006 0C12.4186 0 16 3.5815 16 7.9996Z' fill='url(%23paint1_radial_15251_63610)'/%3E%3Cpath d='M16.0001 7.9996c0 4.418-3.5815 7.9996-7.9995 7.9996S.001 12.4176.001 7.9996 3.5825 0 8.0006 0C12.4186 0 16 3.5815 16 7.9996Z' fill='url(%23paint2_radial_15251_63610)' fill-opacity='.5'/%3E%3Cpath d='M7.3014 3.8662a.6974.6974 0 0 1 .6974-.6977c.6742 0 1.2207.5465 1.2207 1.2206v1.7464a.101.101 0 0 0 .101.101h1.7953c.992 0 1.7232.9273 1.4917 1.892l-.4572 1.9047a2.301 2.301 0 0 1-2.2374 1.764H6.9185a.5752.5752 0 0 1-.5752-.5752V7.7384c0-.4168.097-.8278.2834-1.2005l.2856-.5712a3.6878 3.6878 0 0 0 .3893-1.6509l-.0002-.4496ZM4.367 7a.767.767 0 0 0-.7669.767v3.2598a.767.767 0 0 0 .767.767h.767a.3835.3835 0 0 0 .3835-.3835V7.3835A.3835.3835 0 0 0 5.134 7h-.767Z' fill='%23fff'/%3E%3Cdefs%3E%3CradialGradient id='paint1_radial_15251_63610' cx='0' cy='0' r='1' gradientUnits='userSpaceOnUse' gradientTransform='rotate(90 .0005 8) scale(7.99958)'%3E%3Cstop offset='.5618' stop-color='%230866FF' stop-opacity='0'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%230866FF' stop-opacity='.1'/%3E%3C/radialGradient%3E%3CradialGradient id='paint2_radial_15251_63610' cx='0' cy='0' r='1' gradientUnits='userSpaceOnUse' gradientTransform='rotate(45 -4.5257 10.9237) scale(10.1818)'%3E%3Cstop offset='.3143' stop-color='%2302ADFC'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%2302ADFC' stop-opacity='0'/%3E%3C/radialGradient%3E%3ClinearGradient id='paint0_linear_15251_63610' x1='2.3989' y1='2.3999' x2='13.5983' y2='13.5993' gradientUnits='userSpaceOnUse'%3E%3Cstop stop-color='%2302ADFC'/%3E%3Cstop offset='.5' stop-color='%230866FF'/%3E%3Cstop offset='1' stop-color='%232B7EFF'/%3E%3C/linearGradient%3E%3C/defs%3E%3C/svg%3E){kind=small}
