...vettem részt, net közvetitéssel
unokabátyám felesége hunyt el...
a temetés nagyon puritán de méltóságteljes volt
meg is viselt, mintha jelen lettem volna a valóságban is
a végére szabályos és hosszan tartó szívgörcsöm támadt
végig aggódtam unokabátyámért is, a vége felé. mikor a vallási szabályzat szerint fel kellett állni, az Él molé rachamim imánál azt hiszem, ő kicsit később állt csak fel, és már attól tartottam, hogy nem is tud..
de felsegitették
ez amúgy a vigasz, ha van ilyen, népes család veszi körül...már 9 dédunokával,,, (3 asszonylányával,, házastársaikkal) , számtalan unokával, ott voltak szinte valamennyien, be- és kivonultak, az első sorok nekik voltak fenntartva, a rabbi is kitért beszédében rájuk, ez jó érzés...
de a távozás mindenképp szomorú és megrázó esemény, kilecvenvalahány évesen is..
a rabbin kivül a családból beszéltek hárman is,
köztük felismertem unokabátyám egyik fiúunokáját, akiről még fiatalabb korában egy fotójáról jegyeztem meg, hogy megszólalásig hasonlit a nagyapjára!
és a rabbi beszédéből is főleg a familiára utalásokat tudtam kivenni
éljenek ők is soká és "virágozzanak" a 9 dédunoka után ....!
igen , ez mégiscsak, akárhogy is nagy VIGASZ, s az élet értelme ...(az átadása, továbbvivése)
és vigyázzanak továbbra is immár egyedül , házastárs nélkül maradt apjukra, nagyapjukra, dédapjukra - az én kedves, jóságos unokabátyámra!
(természetesen minden angol ill héber nyelven folyt, igy nem sokat értettem , inkább csak sejtette...m )
