erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy gondolat...

2022. március 26. - gond/ol/a

március 15.re a Forgató együttes Petőfi táncjátékot mutatott be, kiegészítve gyomaendrődi hagyományőrző táncosokkal s profi színészekkel, énekesekkel

engem - mint mindig- most is zavar a play-back, különösen most az eredeti hangzásokkal keveredve, amik szükségképpen gyengébbek is voltak

de igazán gyönyörű táncjeleneteket is láthattam, magával ragadókat látványukban is

 

 

s még valami zavar, de ez része a mindent elboritó vallásosságnak, keresztény ideológiának...a tánckar vezetője, folyton valami pap szerepét és ruháját ölti magára - mindenki fölé emelkedve -már előre tartottam tőle. Ezúttal is ő keresztelt, és temette az aradi 13-at... főszereplővé téve magát...

 

 

telt ház (pótszéken az ajtó mellett, és itt s irok:)

 

 

KINEK A PAP, KINEK A PAPNÉ 2009

tegnap este a Grand Caféban Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényével ismerkedhettünk. *

 

sok jót hallottam eleve a könyvről, de másra számítottam...

 

nem "történelemkönyv"-re....

a történelemmel hadilábon állok; belémforrt nagybátyám ítélete, még pályaválasztós koromból, miszerint a történelem, mint olyan, mindig attól függ ki írja...

sose volt bajom a történelemmel se (mint tantárggyal), megvoltak belőle a szokványos ötöseim - talán épp azért is , hogy ne kelljen bajlódnom vele- de semmi több... ( még filmekben sem szerettem a kosztűmösöket...)

úgyhogy nem is nagyon akartam odafigyelni, amikor az író taglalta miért is keletkezett ez a könyve

tulajdonképpen most utólag jöttem rá, hogy ez egy nagyon jelentős könyv lehet, és talán épp azért, mert a mindenkori történelemkönyvek hiányosságait épp azzal küszöböli ki, hogy több szemszögből , "mozgó kamerával" írja a történelmet!

 




 

......................

*lásd még: http://www.municio.hu/?p=8772


aliz2.
 :: 2009. márc. 25. 23:00 :: 2 komment :: Címkék: irodalomkonyvtortenelem

 

LÁNYOK GYÖNGYFÜLBEVALÓVAL 2008

A film olykor képzőművészeti érték, olykor duplán

a Vermeer festőről és (képzelt?) modelljéről, szolgálójáról szóló film mindenképpen az, sokszorosan

kedvenc műsoraim tévében az emberi megnyilatkozások, az interjúk

de most revidiálnom kell magamat, marad az "ember" érdeklődésem középpontjában, de az emberi arc, amely beszéd nélkül is beszél

 

lám  Scarlett Johansson - a szolgálólány szerepében,s mint a "lány fülbevalóval" modellje - s az eredeti kép: 

 

 


nincs tartalmasabb az emberi arcnál, ha valóban tartalmas és kifejező.

Vermeer segédeszközként használta a camera obscurát, a fényképezőgép elődjét.

A film eszközei - képzőművészi eszközei - sokszorosak.

Bár... mit érne az egész apparátus - az érzékeny emberi arc,  és jelentékeny szinészi-emberi jelenlét nélkül?

Meg hát az operatőri "munka" nélkül.

"Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb"-

mégiscsak?

 


aliz2.
 :: 2008. márc. 25. 2:11 :: 5 komment :: Címkék: , elmelkedeselmenyemberfestokfilmmuveszetszineszektevemusor

VIRÁGOS KILÁTÁSOK 2012

ezt a virágot  (orchidea) március 15-én

 

 

kaptam. Szép diszcsomagolásban, de úgy tűnt, hogy a celofán alatt kicsit megtört a virág, kicsit már kókadozott is.

 

nagyon örülök, sőt büszke vagyok, hogy a hervadás folyamatát sikerült visszaforditani, sőt azóta újabb virágzást láthatni...

csak egy kis viz és napfény segitő közreműködésével...

 

ez biztatást sugall, az élet egyéb folyamatait tekintve is

 

nem biztos, hogy szükségszerű a hanyatlás, talán meg is lehet állitani, sőt visszafordítani is hanyatló folyamatokat...

 

csak egy kis "viz" és "fény " kell hozzá...

 

egy kis odafigyelés, gondosság és hit

 

a növekedésben és a virágzásban...

 

A VIDÉK VARÁZSA 2008

 filmeken látom: a legvarázslatosabb atmoszférájú  színhelyek mindig elhagyatott, távoli vidéki helyek, ahol látszólag nem történik semmi, s mégis ott "történnek" a legemberibb, legmagávalragadóbb és szívmelengetőbb dolgok. Az emberek között az emberekben. A kohézióban, ami akárhogyis, de összefogja, összetartja őket... és még a külső nézőjüket is rabul ejti...  ha filmen nézi.

Ilyen volt a most újraismételt Alaszka sorozat vagy akár a Gilmore girls (rossz fordításban Szívek szállodája) kisvárosban játszódó részei, vagy akár a tegnap esti  Hölgyek levendulában c. film. Persze e film varázsához a festői szépségű, angol tengerparti kis halászfalu mellett ott volt a két megkapó karakterű nővért játszó színésznő (Judy Dench és  Maggie Smith) nagyszerű  alakítása is. (amire rossz szó az "alakitás", mert sallangtalan de erős jelenlétük kevesebb vagy inkább több volt mindenféle alakításnál vagy "játéknál." )

A legemlékezetesebb az a kettős helyszínű jelenetsor volt, amikor megmentettjük, az egykor partravetett lengyel fiú, Londonban bemutatkozó hegedűkoncertet ad, amit a rádió is közvetít, és a falu apraja-nagyja felsorakozik a két hölgy lakásába, a házvezetőnő kezelte rádió mellé, ahol feszülten és odaadással hallgatják a közvetített hegedűszót, míg ők, a londoni koncertterem széksoraiban szegzik figyelő és ünnepélyes tekintetüket a pódiumon hegedülő kedvencükre -, hogy - röpke személyes találkozás után - aztán szinte észrevétlenül tűnjenek vissza eredeti közegükbe, a tengerparti táj s saját kettesük harmóniájába. 

Itt mintha - még a koncert előtti időben, saját kertjükben - felszabadultabban tapsoltak volna hegedülő istápoltjuknak:

 



 

 

 

GRECSÓ MAKÓN 2012

aj, de nagyszerű, varázslatos, felemelő, emberi stb. este volt ez a makói könyvtárban, Grecsó Krisztián valós meséit hallgatva... pedig tulajdonképpen "csak" egy szokványos "író-olvasó találkozó" hivatalosan... volt egy kérdezője is: Szilasi László személyében, de neki - az ő örömére is - nem akadt sok dolga,  néhány hívó szó, a minap kapott AEGON dij értékeléséből(Tarján Tamás szövege), s a kérdezett méltán"díjazott"ból, az alanyból ömlött a szó... de már előtte is.. bevezetésül, fürödhettünk a csak nekünk szóló szavakban, bókokban, a makói sok híresség említésével; Vermes Gézával kezdte (bár csak A zsidó Jézust olvasta tőle, de attól teljesen odavan... (később, a dedikáláskor említettem is neki, hogy pár éve épp azon a helyen ült Vermes, ahol ő  most...) s egyáltalán... valóban, kiemelte, hogy mennyire sok hírességet adott a világnak ez a mi kis városunk, (rég mondom én is, hogy van itt genius loci!), fel is vetett egy ötletet, praktikusan, hogy turisztikai szempontból milyen hasznos és érdekes lenne fiktív irodalmi túrákat csinálni a városban, József Attila..., Lator László...mit, hol ettek pl... (no, pár hónapja Lator is ugyanott ült...) s ki is derült, hogy személyesen maga Grecsó is Makóról (szegről-végről Makóról) (is)származik (így nem csak Szegváré, a "miénk" is... , a szívembe is fogadtam, de nem csak ezért...);

Mellettem elférsz c. legújabb és kitüntetett afféle családregénye lett a főtéma (amivel sajátosan meg is újította ezt a műfajt, akarattalanul is...persze...), ebből olvasott is föl, és épp egy makói vonatkozású részt is, főleg a tulajdonképpeni főszereplőről: a legendás (és legendákat mesélő ) Juszti mamáról, aki hagyott is hátra feljegyzéseket az életéről, önéletírást: "Megszülettem egy kazal tövébe" cimmel)!valószínű tőle is örökölhette  az unoka írói tehetségétaki fel is olvasott most  a művéből (pl. ezeket is):

Makóról: 

 

 

"Etelka, Juszti mama édesanyja valahol Makó és Földeák között volt cseléd. Napi tíz óra munka, egyetlen szabadnappal. Vasárnap bemehetett Makóra, ahogy később lánya is táncra vagy moziba. Makó fényes város volt a harmincas években, módos , forgalmas hely, végvár a határra került, megcsonkult Csanád megyében. A zsidók városának nevezik, vaskos és akaratos polgársága van, amely hotelt, kaszinót, gimnáziumot épít. Anyja és később  a lánya szívesen járja a korzót, ezen az egyetlen, oly hamar elillanó napon, amikor a jórészt kézművesek, iparosok, korcsmárosok legényei, meg  ügyvédek, gimnáziumi tanárok, nagygazdák cselédlányai kerülgetik egymást...."

és a származásáról, Juszti mama leírásával vegyítve:

"divat volt akkoriban a fosztókába járás. (...) Ott tetszett meg édesanyám egy fiatalembernek, aki hamar el is vette . A fiatalemberről ilyen szűkszavúan beszél, és őszintén szólva csúsztat, ez a keveset emlegetett fiatalember ugyanis a már megesett lányt veszi el, de az önéletírásból ez nem derül ki. (...) A valódi apja: ismeretlen.

Valószínű, hogy Juszti mamától örököltem a keresésre, formálásra, játékra való hajlamot. Ezt az eltérések miatt gondolom, Juszti mama ugyanis faragta a múltat, szóban egészen mást mondott, ha a talányos, vér szerinti apjáról volt szó. Hol orosz muzsikszármazékról, hol erőszakos litván katonáról, hol grúz zsidóról beszélt. Arról semmit se tudok, hogy mit csinált 1918 őszén a makói tanyavilágban egy valamiféle orosz katona. Juszti mama ebből a frigyből származtatta erejét..."

alig várom, hogy továbbolvassam...

(és megint kedvet kaptam az én családtörténetemre... bár ehhez valószínű nekem is  minimum "kegyelmi állapotra" lenne szükségem...)(sajnos én már nem is kérdezhetek felmenőket... bár hallottam az író szájából és meggyőzően ezt is: többre emlékezünk, mint gondoljuk, ő a regényét is a felejtés ellen írta, s nagyon jó, hogy megírta! ("minden s sarkunk és dolgunk meg legyen irva..."- hangzott el.) (ahogy a kérdező Szilasi is megirta és ezzel újra léteztette a maga Békéscsabáját -utalt rá, de Sz. nem akarta ezt végkicsengésnek, úgyhogy felmerültek más irók nevei, akik hathattak, hathatnak Grecsóra: főleg -a korábban emlitett - Móricz és Krúdy is, némileg -  aztán Szabó Magda (!), Ottlik, most Polz Alain, de mások Marquezt emlegetik! jó névsor...

De szerintem Grecsó - Grecsó, azaz leginkább önmaga, (ezért is írta meg  e regényét, a saját identitás megtalálásáért, ami az ősöktől is ered)) ...és ettől hiteles, (őszinte), akár beszél, akár ír... (akár, s ahogy dedikál is:)



 

aliz2. :: 2012. márc. 23. 7:17 :: 10 komment :: Címkék: irodalomkönyvkönyvtárMAKÓ

 

 

A MOSOLYOD ÁRNYÉKA 2011

meghalt ElizabethTaylor

több filmben is láttam...

de a legemlékezetesebb az az 1965-ös film volt , amiben a "The shadow of your smile" A mosolyod árnyéka c. dal hangzott el...

 És most, ahogy felidézem, az ő szép mosolyában is mindig volt valami szomorúság vagy "árnyék".. 

 



 

"A mosolyod, mint árnyék, elkisért, még mosoly nem is volt talán íly szép..."

láláláláláálálá lálá.....

De ez a mosoly most már kísér... minket is...

 The shadow of your smile, when you are gone...  I will be remembering... the shadow of your smile

aliz2. :: 2011. márc. 23. 23:07 :: 2 komment 
Kategóriák: 
film :: Címkék: filmnekrologszineszekzene

 

KACSÁK ÉS... 2010

igyekeztem időben menni az étterembe, mégis azzal fogadott a pincér, amikor elkezdtem nézegetni a menűlapot - , hogy abból már csak a levest tudja hozni - másodikat nem. 3/4 1-kor! Pedig valami finom kacsalakomát néztem már ki magamnak. Vizet se tud hozni kancsóban , csak pohárban, mert az összes kancsót felvitték a diszterembe, ahol bébikötvényeket ad át az önkormányzat, illetve az országgyűlés elnöke. Ráadásul mindenhol csak többszemélyes, vaslábú nagy asztalokhoz lehetett ülni,  amik nyáron a teraszon szoktak lenni. Mert a nagyterembe rakták a rendeseket, mert ott  fog enni "az  elnök úr"....  Eszembe is jutott, hogy vajon a vasárnapi jótékonysági ebédre vajon hogy fogják elrendezni az asztalokat. Oda kellene - az Egyesületnek - egy hosszú asztalt csinálni, de a válasz meglepő volt: "elmarad"! Micsoda? A jótékonysági ebéd. Hogy-hogy, miért? Mert csak 2-en jelentkeztek. - mondja. Az nem lehet, épp most találkoztam valakivel, aki mondta, ők 3-an is jönnek a családból. Kapásból tudok másik 3-at említeni...(akik meg is hívtak az asztalukhoz, merthogy tőlünk most nem tudunk 3-an jönni, csak én..., de én annál inkább szeretnék...) És a plakátok is , látom, kint vannak... Majd megérdeklődi. Kacsa... - jön vissza a hírrel, nagysokára, mikor már megettem - elég bénultan - a zöldséglevest, s hozza a  kacsalakomapótló rántottszeletet rizzsel.. Valamit félreérthetett... de később a kasszánál, mikor rákérdeztem, hogy akkor hányan is jelentkeztek eddig, ott is csak (1-szer!) 3-at mondtak... A plakátok mindenesetre , bíztatóan (még?) kint vannak az étterem üvegfalain. Le is fotóztam. Ki is rakom most ide,  - én is:aliz2. :: 2010. márc. 23.



 



22:37 :: 7 komment :: Címkék: esemenyesetKoronazsidóságszeretettel

 

Őrizzük a lángot?!

a plakát alapján először filmnek hittem

egy 56-os dokumentumfilmnek,

a plakáton Tóth Ilona portréja, alatta elszántan tüntető civilek

 

 

 

végül is örültem, hogy színház, rockopera

és valóban igazi színházi élményben lehetett részünk, bravúros, életközeli jelenetekkel

rögtön az elején, mindkét oldalról, szinte ránkrontottak s elsodortak a tüntetők, zászlókkal,

 



 

 

 röpcédulákkal, (egyet én is kaptam, eszembe is juttatta az 56-ban valóságosan kapottat)

 

A történet is megrázó volt.

 

 

 

(s bár az előadás előtt egy 56-os jogi szakértő állította, hogy mennyire hiteles a történet, nekem támadtak kétségeim, részleteket illetően - hiszen semmi se fekete vagy fehér)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CRUCIFIXION/S 2008

 

Kilép a többiek közűl,
megáll a kockacsendben,
mint vetitett kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.

Félelmetesen maga van,
a pórusait látni,
mindene olyan óriás,
mindene oly parányi.

És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt. -

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

(Pilinszky: Ravensbrücki passio, Harmadnapon)

 

 



 

Chagall: White Crucifixion

("Akinek szeme van, látja,                                                                     akinek füle van, hallja!" )

aliz2. :: 2008. márc. 23. 14:33 :: 1 komment :: Címkék: , festokhitkolteszetmultmuveszetvers

 

süti beállítások módosítása
Mobil