egy érdekes, lenyűgözó kiállitáson voltam a végre megnyilt könyvtárban

annyian voltunk, hogy szinte be se fértünk , én végszóra - alig bírtam végigállni a - pedig nagyon szép - megnyitót

a végén le is roskadtam egy üressé vált székre, s szokásomhoz híven fényképezgettem. a tárlókat is, de érdekesebbet is, a mögöttük felvillanó egyik kiállitót, Ádok Zanettet, a fotóművészt..

később észrevehetett és ő is előkapta a gépét 

igy lett egy művészi fotó rólam (nem is a tárlóbeli tárgyakról, bár azok előterében) 

igy tán rajta a művészetek iránti szeretetem is!

nagyon örülök neki!!!!

 na végre átléphettem a könyvtár küszöbét (bár nem is a szokásos forgóajtón)

meglepett, hogy annyira nagy dobra verték a nyitást, és kis felfordulást találtam (még)

és új könyvek hiányát

(de hát csak négyen vannak - szabadkoztak, a takaritónő meg beteg)

azért leghátul találtam még egy hervadozó virágcsokrot is 

eszembe jutott , hogy egy mindenütt "elfogyott" jelzésű könyvet keresek, jó lenne legalább könytárközileg megkérni... eszembe is jutott fokozatosan. apám oszt társa: Schönberger-Székács: egy zsidó polgár gyerekkora

és lássatok csodát, sikerült is megtalálniok, digitálisan, s meg is kaptam a linkjét...)

a Mjakunkra a gyerekkönyvtárban szorítottak szűkösen helyet (alig, épphogy fértünk be) igaz, a könyvtár varázsa többünket is hivott most a foglalkozásra mint eddig (bár én azt hiszem eddig mindig ott voltam,)

Nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket, még ha nem is mindig irodalomról szólnak - mint már mondtam, de most igen...

én is elovasta,m 3 felvetődő szabadversem...

"egész világ nem a mi birtokunk"....

 jut eszembe Vörösmarty hirtelenjében, ahogy tologatom a biciklit a Hagymatikum előtti Makón országjáró rádióműsortól a buszmegálló  felé

miért is ragaszkodom én ehhez a kisvároshoz? - immár egyedül a családból

s  ekkor jön Vörösmarty segítségemre:

igen

"amennyit a sziv felfoghat magába......"

Makó épp belefér a szivembe, ez a sajátom, csak ez

(van ott még más is: unokám, lányom, de) helyileg ez  van...

Itt születtem...

ha kimozdulsz otthonról

mindig történik valami

ha otthon maradsz magadban

csak magadba tekeredsz

tévéismétlésekbe

régi fotókba, levelekbe

menj hát kifele!

a bent csak ismétel

mint a tévéműsorok

 egyre gyakrabban gondolok szomorú s elszoruló szivvel a kislányra, aki voltam

pedig csodaszép, s a legtöbb képen nevet... (bár némelyiken nagyon szomorű)

nem értem

pedig lehet, hogy tényleg, boldog voltam, s még észre is vettem

és mégis

visszafelé nézve elönt a mély szomorúság

tán pusztán azért

mert nincs már

odalett...

az ifjúság...

s nincs anyám...

 tegnap későn az M5-ön láttam egy rövidfilmet Kabos Gyuláról

főleg dokumentumokból; újságcikkekből, régi újságfotókból, villám interjukból

ezek közt tűntek föl  ismerős arcok

mind Gonda nagybátyám szinész ismerősei

akiket részben igy én is ismertem  valaha

rögtön Keleti László tűnt föl, 

akit személyesen nem láttam ,(bár Szamócaként bruhaházni rendszeresen hallottam vasárnap délelőttönként , kisgyerekként a  Csimbumm cirkuszban. (vele toltak ki mindig és azért bőgött mimózaként de harsányan, meg butácska is volt) - imádtuk

a nagybátyám valami könyvet vitt neki vagy inkább kapott tőle, mikor egyszer Pesten volt, a hatvanas években, ami hozzám is került , már nem emlékszem pontosan, de arra igen, hogy Illés Bélától volt a Kárpáti rapszódia, mert hogy onnan származunk(?) lKárpátaljáról.. (el kéne már olvasni, bármennyire is kiment a divatból, emiatt)....

később Fenyvessy Évát láttam.hallottam Kabosról beszélni (hiszen partnere is volt (apja) pl a Hyppolit a lakájban...

őt régebben ismertem személyesen.  a hatvanas évek vége felé, egy  , mellőzött, rossz passzban (már)tán akkor nyugdijazták az Operettből(?) -mindenki őt vigasztalta, Bécsben volt Bársony Rózsika vendégeként, de nálunk is volt nem egyszer-nagyon szerény és panaszkodós volt akkoriban...le volt törve

Bársony Rózsika viszont (a

 vendéglátó, ki nem egyszer vendégül látott minket is (annál is inkább, mert azon a nyáron nagybátyám felesége a Rivierán nyaralt egy barátnőjével, egy jó darabig,  igy magunkra voltunk hagyva kicsit a nagybátyámmal)...többször vacsoráztunk is a Rózsikánál, ki nem csak táncos-énekes szinésznek,

de háziasszonynak is ragyogó volt

(régi szinházi ismeretsége-jóbarátja nagybátyámnak)

emlékszem, mondta, hogy a mosolyom tiszta Gonda, meg hogy ne válasszam el középen a hajam, mert az előnytelen (mindenkinek, aki nem teljesen szabályos arcú - meg is fogadtam a tanácsát, csak mostanában magától néha középen válik szét a hajam , de már mindegy neki is meg nekem is)

és már senki se él

csak még én a képernyőre és a múltba  meredve...