Az étteremben nem találom helyem. Hosszú bankettasztalok rendezték át. Alig, szűkösen van számunkra hely, a várt ballagóktól. El is ülök a helyemről, mert fejem fölött széllel müködik a klima. Közben az egyik hosszú asztal végében rám köszön egy férfi. Bizonytalanul köszönök vissza. Ismerjük egymást? Én nem. Ő igen....Viszont megszólal szembe egy idősebb nö: ö is ismer! csodalkozva ránézek. Segít. Az anyukáink egy vendéglátóipari vállalatnal dolgoztak. (Az enyém az irodán, az övé szakács volt)Nem ismerős. Megkérdem a nevét. B Zsuzsa. És már meg is jelenik előttem egy komoly széparcú lány, két hosszú copffal.ő lenne az. Mondom is a két copfot... csak nyolcadikig volt meg, s akkor levágattak. Dehát anyu is csak addig dolgozott a vallalatnál mig általanosba jártam...Emlékszem hát! Söt! az anyukája arca is élesen elém villan.Vagy 60 év tavolából.