Háát az esély megvan rá!

válaszolom lányomnak eme megjegyzésére , szokásosan, az emlékjel sarkában ülve, őrizve a kavicsokat(?)

igy a holokauszt 80. évfordulója közelében, emlékező ünnepségekre készülödvén, mindig egy újabba belesodródva, mert nem tudok nemet mondani nagyon (nem is lehet, nem is szabad, hiszen olyan kevesen vagyunk túlélők, csak még ezt az évfordulót kéne túlélni!

azt mondja lányom, ha túléltem '"akkor" , ez már könnyebb lesz...

szerintem éppen hogy nem, mert akkor még öntudatlanul most meg tudatosan, egyre tudatosabban, ("most fáj az is, ami akkor nem , hetvenszeresen, irtam 2014-ben Strasshofban, (újra)járva...hát ma már 80szorost irhatnék...