Turi Tímea írásai a Jelenkor folyóiratban>

A VERS KÖZGAZDASÁGTANA

Anyám lakásában, miután elköltöztem,
leszakadt a redőny.
A szerelőt azóta se hívja ki.
Nincsen ráhatásom, de eldöntöttem:
én máshogy csinálom.

Mégis, amikor a nappalink redőnye fennakadt,
én se hívtam szerelőt évekig.
Arra jutottam, ez más:
igaz, hogy mindenki beláthat az életünkbe,
de legalább mi is kilátunk.

Egy reggel azonban a háló redőnyét
egy véletlen mozdulattal leszakította a fiam.
A sötét már zavart: szerelőt hívtam,
én máshogy csinálom.

A férjem dolgozott, a fiam – már kamasz –
magára zárta a szobája ajtaját.

A szerelő fiatalember, büszke a szaktudásra:
ketten maradtunk egymással szemben,
és mint egy westernfilm nagyjelenetében,
megadtam magam: kértem,
javítson meg mindent.

Mégis meglepődtem az árajánlaton.
Egy verseskötet honoráriuma.
És akkor arra gondoltam, kvittek vagyunk.