úgy esett, hogy a cikkemnek elfelejtettem cimét leadni (A nagyapám iskolája)    lett volna, s csak egyszerúen - a cikk első szava lett: A agyapám.. (lányom szerint igy is jó)

a Keri nagyapa iskolája (ő alapitotta kereskedelmi kamarai elnökként)) épp ma tartotta 100 éves jubileumi évnyitóját - mint utólag megtudtam...

a cikkben főleg nagynénémről irtam, akit példát mutatandó ebbe a felső kereskedelmi iskolába iratott apja, s nem a gimnáziumba, mint a többi testvéret...s hova ő is vágyódott.

már tele volt a terem, mire odaértem, lap se jutott , Sz Zsuzsa ignő szerintem a saját példányát adta nekem,. csak úgy...

meg pótszékre ültem, hátra

ismertették a lapot , mások is irtak az iskoláról, főleg visszaemlékezéseket, előttem Stenger Gizella nevét mondták be, majd az én nevemet,a szerzők sorában)  mintha Stenger Gizike is még élne, (s nem 2009ben irta volna az újraközölt cikket) vagy mintha már én se élnék (?).,,

nem tudok örülni,,,

de azért jó,  hogy megint hagytam valami nyomot jeles rokonaimról, a "porban"....

(de azért fura hogy eszükbe nem jutna a 100 éves  iskolának alapitójuk unokáját meghivni az ünnepségre... ha már/még él...(ahogy az egykori tanulójukat . aki már nem - sem, egy találkozüóra sem...)

vagy ilyen az élet... c' est la vie