kora reggel ez a levél vár a messengeren, egyorvosdoktor úrtól:
"Kedves Julikám ! Mintha a gyerekkorombeli legszebb emlékeim közül léptél volna elő ! Sok szeretettel; Pindri
Ö két kedves gyerekkori társam kis öccse volt, kései féltestvére, más anyától. (az övék sokáig volt beteg, tolószékben, azért is jártam át mindig én hozzájuk játszani) ...Az orvosapuka újra megnősült,,,A kisfukat t Pindrinek becéztük, pici volt (pláne a többiekhez képest) és imádtuk
De rég volt. Nem is értettem, hirtelen zavarodottságomban ezt válaszoltam
Aztán rájöttem, a portréképem kicseréltem egy fiatalabbra (mivel meguntam már öregmagamat)
ennek szólhatott az emléköröm...
minek én is kimondhatatlanul megörültem...
