már az antrém is meglepetéssel kezdődött még a ktár földszinti részében lifhez menet utánam rohant egy könyvtáros és kezembe nyomott egy vaskos, gusztusos könyvet, mondván ez a tiszteletpéldány jár minden eljövönek, pedig az emeleten kiderült, hogy jócskán vagyunk! (s ez szokatlan jelenség az előző napokhoz képest , sőt a következőkhöz is/

valóságos buli kerekedett ki, még hozzá szerb-magyar

Sz Neduca forditása egy szerb irótól hozott össze ilyen szép számban, s mint kiderült családiasan, barátiasan bennünket...

a szerb iró már több mint 100 éves  lennesajnos fiatalon halt meg... de az irásai teljesen maiaknak tűntek,(köszönhetően  némely anakronizmusának is. de igy legalább tényleg közénk hozta ezt a különös, szatirikus de mindenképp humoros és vidám hangulatot

mint kiderült szinész unokaöccse (szerb-magyar szinház tag)olvasta fel jóizúen a darabokat

tőle tudtam meg azt is, hogy ki is a nővére N -nak

akit pedig emlegetett is, hogy első irása tulajdonképpen ált iskolában volt, mikor segitségével, meg apukáéval leforditotta szerbre (szerb iskolába járt) a földrajz tankönyvet

később a makói gimnáziumba járt , én onnan emlékeztem rá...mikor mondta hogy N Erzsike volt az oszttársa, s kérdeztem, hogy van, üdvözöltem , hozzátéve a nevem, de azt mondta, tudja (?)

volt egy kis beszéd szerb részről is... meg nagy összeölelkezések

igazán jó volt a hangulat,s nagyszerű, hogy ezt a hónunk alatt is elvihettük

köszönjük!

egyébként nagyon megjegyeztem N. jókedélyének kulcsát, ezt mondta:

"legyünk vidámak--- ha ilyen rövid időre kerültünk ide a földre, ne szomorkodjunk!"