Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,S minden míve tünő szárnya körül lebeg!Minden csak jelenés; minden az ég alatt,Mint a kis nefelejcs, enyész Berzsenyi ebben a négy sorban (a közelítő télről) mindent elmondott..., arról ami ma délután a biciklimen suhanva belémhasított - tulajdonképpen csak két…

parafrázisok     megint felolvasó szinház a zenepavilonban, mint pár napja, csak most nem élő zenével, hanem gépies discjokéval. Oroszlán Szonja helyett Borbély Alexandrával - és elboruló felhőkkel, szélviharral, borzongató hideggel...   mintha megharagudott volna az idő is,…

hagyjuk az ebéd részleteit, inkább... kezdjük a desszerttel       miután már fel is álltam a két fogás után, és egyszer csak megszólalt... az étterem sarkából... és  mielőtt útra keltem volna az újabb májusi hőségbe, visszaültem meghallgatni... jól esett, akár a legfinomabb…

bevallom, a téma nem nagyon érdekelt, de aktivitási lázamban elmentem a múzeumba, a (félig kész) kocsiszin avatására, ahol meglepóen sokan voltak, azaz mutattak igazi érdeklődést - később már én is..bár a második sorban se sokat láttam     illusztris előadót, (L Simon) aki most a Nemzeti Múzeum…

  lefelé ezentúl mindig lefelé    (egy lopva csinált  ebédfotó margójára  -  ja: és összébb is)    

...isten végez. Rég hallottam, régiektől a fatális mondást. Mindig utólag, beletörődő vigasztalásként valami várt elmaradása miatt. Most eszembe jutott. Pedig -talán épp e mondás lappangó birtokában - már nem is igen szoktam tervezni, inkább - tán túlságosan is - spontánul cselekszem (VAGY MÉG…

most nem zenei hanem irodalmi (na és zenei) programra gyűltünk a zenepavilon  alá   én most az első sorban "szemtelenkedtem", mióta járvány volt, meg a szemem is  romlott - nem szerénykedem feleslegesen, ha csak nem reprezentációnak van fentartva az első sor meg igy legalább nem igen tud…

  felrakta lányom a szkennert, hálás vagyok érte, így tudok régebbi képeket is felrakni, u t óirataimhoz - mint ahogy előző bejegyzésemhez  már meg is történt;  egy 72-es és 84-es képen, amik 2 szülinapon készültek, az első irodalmi szinpadom, a második lányom születésnapján!) ... Ami bánt, hogy a…

   tudom, hogy mindig hasonló dolgokat veszek, nade ennyire.....   előbb még vacilláltam a pirossal (kék farmeremhez) node évtizedek óta száműztem ezt a szint a ruhatáramból maradt a drapp  már hazaértem, mikor eszembe villant, majdnem ugyanilyen cipőm van még dobozában, tavalyról s…

 Még évekkel ezelőtt, mikor minden évben a Balatonnál nyaraltunk, amúgy már külföldön élő rokonainknál, az unokanővérem egy tangóharmonikával lepte meg kislányomat! Gyerekharmonika volt, de jó nagy darab így is, egy szürke kofferjellegű ládikába pakolva. S bár "ajándéklónak ne nézd a fogát!" tartja…