Még évekkel ezelőtt, mikor minden évben a Balatonnál nyaraltunk, amúgy már külföldön élő rokonainknál, az unokanővérem egy tangóharmonikával lepte meg kislányomat! Gyerekharmonika volt, de jó nagy darab így is, egy szürke kofferjellegű ládikába pakolva. S bár "ajándéklónak ne nézd a fogát!" tartja a mondás, én bizony visszautasítottam, mondván nem tudom vagy 3-400 kmen keresztül, vonatról vonatra szállva hazacipelni. Kislányom amúgy is már zongorázott, el is nyerte rögtön a legjobb növendéknek alapított díjat. Igaz, hogy csak a zeneiskolában tudott gyakorolni, mert zongora már nem volt otthon (a mi régi családi Bösendorferünket még a háborúban ellopták, de hát ki törődött akkoriban ezzel, az életünk legalább megmaradt! - ) és a lányom nem tudtuk a hegedülésre rábeszélni, mint annak idején engem nem is nagyon kellett. Legfeljebb a cselló lett volna kedvére. Meg furulyázni is tanult. De a zongora volt a mindene, már zeneoviban is mondta "abban minden hangszer benne rejlik." (Tangóharmonikáról persze soha szó se lehetett, nem is tartottam én azt igazi hangszernek.) Nahát így aztán mikor mi eljöttünk a nyaralásból, a harmonika ottmaradt! Valószínű jól megsértettem ezzel az unokatestvéremet, aki amúgy a tengerentúlról cipelte át a harmonikát. Aztán kiderült, hogy lányomnak se lett volna ellenére ez a hangszer se, hiszen a billentyűzete emlékeztet is a kedvenc zongoráéra. Úgyhogy következő nyáron, hogy csillapítsam addigra már kialakuló lelkiismeretfurdalásom, haza is cipeltem. Nem volt könnyű, de mégis. Aztán nagyritkán elő is vette itthon a lányom, (mikor már fel bírta emelni és megtartani könnyebben) próbálgatta, zongoratudása alapján ment is a játék, ha nem is olyan bravúrosan mint a zongora (amiből később lett egy, digitális otthon is.) De azért többnyire csak a sarokban állt a harmonika, érintetlenül, haszontalanul, feleslegesen foglalva a helyet.

Eddig.
Hét végén ugyanis a szegedi régi zsinagógában meg fog szólalni.
Egy - a régi zsinagóga alapítását feldolgozó - színházi előadáson...

Mondom is lányomnak,- ki a levéltári munkát végezte, de a napokban derült ki, Eszter könyvéből is olvas majd az előadáson, a harmonika megszólaltatás mellett, - hogy most már tudom, miért KELLETT hazacipelnünk mégis csak a Balatonról évekkel ezelőtt azt a harmonikát. Hát EZÉRT.