ÜNNEP UTÁN 2008

2022. augusztus 21. - gond/ol/a

augusztus 20-ról majdnem megfeledkeztem, nem csak a blogban, hanem a valóságban is, elfelejtettem előtte való nap bevásárolni, mert amúgy szinte minden nap szoktam, és minden, bármifelé ünnep előtt, amikor bezárnak a boltok, szinte pánikba esve vásárolok, nehogy másnap éhen haljunk. Igaz, hogy ezúttal csak magamra kellett volna gondolni -lányom nászúton, ott étkezik - talán ezért is feledkezhettem meg a vásárlásról is. Én akár bőjtölni is tudnék. Meg azért mindig találok itthon is valamit, most egy csomó olyan ételféleséget is, amit még neki vettem, az ő kedvenceit, az esküvő előtti napokban - gyanúsan sok maradt belőle, úgy látszik nem nagyon lehetett étvágya, talán az izgalomtól? jut eszembe, a lakodalmi lakomából se igen tudott fogyasztani - pedig volt bőven.

az ünnep amúgy elég szürkére sikeredett, mintha minden megfakult, kifakult volna mára, de évek óta folyamatosan

a kirakodó vásár olyan volt messziről, mintha nem is lett volna, ember alig, árúnak pedig semmi köze az ünnephez, de még hétköznapokból is a legsilányabbakhoz - szinte semmi nemes, kézműves, pláne folklorisztikus... nem értem, nem ellenőrzi ezt senki?

az állítólag megújuló művésztelepi kiállítás meg - ami évről évre a nap fénypontja szokott volt lenni - felismerhetetlenül megváltozott. Kicserélődött a vezetőség, a régi tagok közül meg csak néhányat láttam szomorkodni, a képek közt vannak jók, persze, de nem érzem az összefogott tematikát (mintha otthonról is hoztak volna néhány "konzervet"?) Nem is láttam őket a városban, mint máskor, akár festés közben is, mintha itt se lettek volna, akár a grafikusok, ugyancsak új (bár régi ismerős) vezetőjüket elsőként vettem észre a közönség soraiban, lányom gondolkodott meghívja-e az esküvőjére, de azt hittük itt sincsenek - velük se találkoztunk. Most viszont üdvözölt, s egyből rákérdezett, milyen volt az esküvő. (Honnan tudott róla? Közös ismerősünk már előbb kijelentette mintegy nekem, hogy lányom ugye nászúton van, s mikor rákérdeztem, honnan tudja, őt nevezte meg. De hát ő kitől...? Meg hogy amúgy is, mindenki tudja, mindenki ezt beszéli... hm... Rejtélyes dolgok ezek...) Volt tanítványom - aki ott volt az esküvőn - fotót kért róla, mert hogy elfelejtette magával vinni a fényképezőgépét - mondom, még nekünk sincs, de majd adok, aztán megnéztük a körforgalom építményét tanítvány (tákolmányát:) (valami fűzfafonadékot, hagyma és egyben kápolnaszerűt - a művészeti író-kurátor szavai szerint legalábbis - aztán, ha már arra kanyarodtunk, mondja volt tanítványom megmutat nekem egy székelykaput, de még mielőtt megláttam volna a csodakaput, hatalmas, árpádsávos zászlót látok lobogni a ház oromzatán... legalább tudom, mik vannak kis városunkban (is). Felkanyarodtam a főtérre, a Szent István szoborhoz, ahol már szólt a fúvószene, próbáltam az első sorokból kilesni, kik az idei díjazottak, de csak egy régi kollégámat ismertem fel, akit tavaly nyugdíjaztak, egy másik középiskola igazgató helyetteseként, mikor az én kollégám volt, akkor még hamvasan fiatal... igen, múlik az idő, hogy megint ezt az igaz közhelyet mondjam... Hazajöttem, hogy megnézzem a "Társulat" István, a király -át a tévén, mert a városban semmi ünnepit nem érzékeltem, na talán majd itt, de teljesen konzervnek tűnt az előadás, kimódoltnak, élettelennek... aztán már a 9-kor kezdődő tűzijátékra ki se akartam menni, nem volt kedvem, de olyan puskaropogásszerű durranások visszhangoztak pont 9-től a lakásban, hogy inkább kimenekültem, hogy lássak legalább valamit, meg közelebb érve a kissé hiányos tűzalakzatokhoz, halljak a durrogások mellé egy pici zenét is... de mégis csak távolról, ha nincs benne az ember az eseményekben, semmi se, , a tűzijáték se az igazi... azt hiszem én távolodtam el a dolgoktól... már... mikor hazaértem, lányom épp hívott, ők is akkor értek a panzióba vissza , ők jazzhangversenyről, délben meg bográcsgulyást ettek -az önkormányzat vendégeként -,

meg -végre- vett lányom magának az ottani kirakodóvásáron szappanbuborékfuvókát - amit tőlem egész gyerekkorában nem kapott meg (mert nem találtam elég higiénikusnak?) - dehát mi sem alkalmasabb erre a pótlásra , mint egy nászút - (férj megrökönyödésére...) amúgy jól ellehetnek, mert lapot készülnek alapítani Nyugodt címmel, csupa pozitívumról - én az életben ezt a programot (nyugodtnak lenni) jónak tartom, de ezt a valóban pihent-agyú ötletet az irodalomban már kevésbé; biztos bukás, gondolom az ötlet is elmúlik, mire visszajönnek a nem olyan nyugodt mindennapokba...