délben az "ételbár" ma igazán kitett magáért; olyan finom marhapörköltet, köménymagos burgonyával, uborkasalátával - nomeg  húslevest, és citromos teát... ebédeltem, hogy csak na...! igazi ünnepit - hanem  előtte a "kirakadóvásár" szánalmas, semmi nép- vagy kézműves.. évről évre egyre inkább... 

a múzeum elé akkor kanyarodtam be a biciklimmel , 2 perccel 5 után, mikor épp elkezdték a művésztelep megnyitóját, a biciklimre a nyitó alatt is nekidőlhettem , közben egy-két fotót is elsütöttem, jó hogy újabban az épület előtti térségben tartják.., itt mégis csak jobb a levegő - bár ezúttal feltűnően kevesen voltak, ami persze relatív, a polgármester felidézte, hogy a szegedi Novák István főépitész (aki később megnyitotta a kiállitást; (l. balra) szerint Szegeden nem is szoktak ennyien (se) lenni egy-egy megnyitón... Hogy miért fűződnek a művésztelepi kiállitásmegnyitók nálunk, évről-évre, aug. 20-hoz, ez a kérdés nyitva maradt... (azt hiszem a múzeumigazgató nyitó szavaiban magát aug. 20-t is kicsit egyoldalúan (csak Szent Istvánnal?) értelmezte... (de ez részletkérdés - szószerint -viszont jó lenne már kicsit egységesebben és összetettebben látni a világot, netán aug. 20-t is - persze nem tudom.., késtem, csak félfüllel hallottam... )

a nyitón az ünnepség zárásaként  Tamás Péter    (az ugyanolyan nevű egykori osztálytársam fia, aki egyre jobban hasonlit az apukája egykori énjére, különösen a nyilt mosolya) klarinétozott, szépen-könnyeden:

szöveg hiány bocs!

a hétköznapokon se, amikor már leszedjük az ünnepi dekorációkat... és kihúnynak az ünnepi fények (és fényjátékok),

foto

és "végét vetik a zenének, s hazamennek a legények"....

aliz2. :: 2011. aug. 20. 23:51 :: 6 komment 
Kategóriák: naplószerűség, ünnep, vélemény, kultúra, fotó :: Címkék: kiallitas, MAKÓ, unnep