igen, nem volt üres a zsinagóga, udvara, szinte egy percre se... nem úgy mint más években a holokauszt emléknapon...talán ennek a beharangozásnak köszönhetően, amit én  a facebookon találtam (hiába ma már ott szerveződik minden közösségi megmozdulás

a kapu nyitva egész nap, és át is lépik többen a makóiak

bár késő délután, mikor tanári kísérettel egy nagyobb kollégiumi csoport érkezik, hallom, ahogy  a tanárnőjük igen erélyesen közli néhány diákkal, hogy márpedig be kell jönniük, akár ateisták, akár muzulmánok(?)... ez másról szól, jöjjenek csak be...(azóta is töprengek, vajon milyen hatásokra nem akartak bejönni....) de aztán végül  bejöttek ők is...

és jönnek,  jöttek -természetesen önként- szülők gyerekeikkel, magányos öregek, fiatalabbak,egyedül vagy párosával, csoportosan, hoztak mécsest, követ, igen... és zömmel keresztények, csak egyen-ketten voltunk zsidók (amúgy se igen többen...) délután -mert otthon felejtettem a mécsest, meg a kavicsot, meg a fényképezőgépem memóriakártyája is betelt) csak futólag néztem be...aztán vissza. De marasztalt az udvar, a padjaival, az emléktábla előtt, apám nevével..,

FOTO

És a virágzó bokrok... a mindig újrakezdődő élet nyomai a mártírok emléktáblája előtt, amin a festék egyre kopottabb, a fal mögötte egyre omlatagabb... meg kell csináltatni, és készülni a (65-ben lerombolt) neológ zsinagógánk 2014-es alapításának 100 éves jubileumára is... otthonosan beszélgettünk..., akivel...,neki a nagyszülei és nagybátyjai nevei voltak az emléktáblán...s mondta, hogy hányan is lehetnénk itt, az udvart benépesítve... ha nincs ez a mai napig és mindig is felfoghatatlan szörnyűség , ami történt... (amire ma (is) emlékezünk...

visszajöttem  mécsest gyújtani és az emlékezés kövét letenni , és -talán jó is -, hogy nem tudtam egyedül maradni az emlékeimmel, múltat idéző

gondolataimmal... hogy nem egyedül kellett emlékeznem

, hogy talán kezdődik valami , ami közös veszteségnek látja, ami tényleg az... és nem engedi, hogy még valami távolról hasonló is újra megtörténhessen... ÉPP ELÉG ELVISELNI ANNAK TERHÉT IS , AMI MÁR MEGTÖRTÉNT...