Az operaházba elmenni már önmagában is művészi élmény!
Ybl Miklósnak köszönhetően.
Egy remek rendezésű, jól temperált zeneiségű előadást meghallgatni-megnézni (Mefistofele) elgondolkodtató és katartikus "ráadás" is az épület csodáihoz.
Mindenesetre már az előadás előtt is csodálhattuk az épület látványát.
(Én tulajdonképpen csak "beugróként", mert lányom férjének épp Londonban kellett kiküldetésben lennie, a jegy meg már megvolt az ő anyukája karácsonyi ajándékaként a fiataloknak.)
Legutóbb én a Varázsfuvolát láttam itt vagy 17 éve akkor 10 éves kislányommal, egy egész napos tévéforgatás utáni "jutalom" gyanánt.
A Cimbora műsorban a Kincskereső "küldötteként" saját verset mondott el) Persze akkor is, most meg pláne fotóztam…
Az Opera nem sokat változott, azóta se. Sőt, furcsa volt arra gondolni , hogy amikor egyetemistaként apukám énekelt a kórusban a szinpadon, akkor se volt más... mint ahogy akkor se, amikor anyukám nagynénje (Bagyó (László) Lili)első hegedűs volt a zenekarban...
