A KORONÁBAN 2009

2022. január 05. - gond/ol/a

A Koronában ebédeltünk, lányommal:

ez ritka alkalom, most is csak azért történhetett meg, mert utunkba esett, illetve zárva volt az Ételbár amit mi inkább Tejivónak hivunk, mert hogy az is, de ez az elnevezés inkább reggelikre vonatkozik. Lányom szerint (is) ott jól főznek, lehet választani, és önkiszolgáló, a Koronában viszont nem szeret enni, mert azt mondja, nem jól főznek ott, és a pincérek mindig rászólnak, ha a második főzelék, hogy vegye ki a leveses tányérból a kanalat, mer szüksége lesz rá. Ez aztán a figyelmesség és "elegancia"! Én viszont úgy vagyok vele, hogy akármilyen rosszul főznek, akármilyen familiárisok a pincérek, a Korona nekem a Korona, Makó mindig is legelegánsabb étterme, ahova ezer emlék fűz. (Persze az is igaz, hogy emlékekkel nem lehet jól lakni, ámbár én olykor képes vagyok erre, sőt.)

Valójában majdnem itt nőttem fel. Anyukám itt dolgozott, az emeleti irodahelyiségben, bérelszámolóként ill, és u.n. "blokkbontóként" - rengeteget , szinte éjjel-nappal, ha jól emlékszem 640 Ft havi bérért - amíg birta. Bár emlékszem, egyszer kapott egy jutalomkönyvet is : Petőfi Sándor összes verseit két aranyozott feliratos barna vászonkötésben, azt irta bele a főnöke a "Csongrádmegyei Vendéglátóipari Vállalat" makói "területvezetője": "G.K-né Kartársnőnek a pontos, lelkiismeretes, szorgalmas munkáért. Makó, 1953. december 24." Ezt valószínű egy karácsonyi ill. ahogy akkoriban nevezték: "Télapó " ünnepségen adhatták át, a Korona nagytermében, (azaz akkoriban a Koronának is más neve volt: Békeszálló) (ahol ma, némi átalakitás után, persze - ebédeltünk) a dátumból következtetve talán épp ezen a fotón látható ünnepségen, ahol minket , gyerekeket kaláccsal etettek, meg valami kakaófélével, ha jól emlékszem, a fotón épp azt majszolhatom, én elég illedelmesen, az asztalnál, tányérból, tördelve, (az előttem levő kis(ebb) gyerekek valamivel mohóbban, teljes óriási kalácsot markolgatva); a közelemben, mellettem meg anyukám áll , itt még elég derűsen és bizakodóan:

53-ban volt az emlékezetes angol-magyar focimeccs közvetités is, amit ugyanitt, egy rádió köré hajolva és zsúfolódva hallgattunk végig, a 6:3-as eredményig, az ujjongásig. Még én is, pedig azóta nem is érdekel a fotball, azt hiszem, akkor se érdeklehetett, de egyszerűen nem lehetett kivonni magát senkinek abból a lázas izgalomból, ami övezte ezt a meccset, mint "hazafias-" vagy inkább "világeseményt", amiből szenzáció lett, "régi dicsőség"... és Szepesi lelkes hangját még most is fülemben hallom, ahogy akkor, ott, a rádió köré csoportosulva - szinte egyemberként , apraja-nagyja

Itt hegedültetett meg Anyu a nagyszerű és közkedvelt cigányprímás: "Fátyol Misi" előtt. Aki igazán tartózkodóan de nagyon kedvesen és figyelmesen hallgatta végig, ahogy eljátszottam neki Bellini Normájából azt az oldalnyi részletet, ami a Hegedűiskolámban volt, s bár még nem tartottunk ott a tanárommal, de én már nagyon untam azt, amit gyakorolni kellett , igy előreugrottam, csak épp nem vettem észre az 1 bé előjegyzést , és úgy is játszottam el, más hangnemben.. ma se tudom, észrevette-e a jeles zenész, valószínű igen, de volt olyan finom és udvarias, hogy nem észrevételezte, csak mosolygott..., én meg azóta is szégyellem... Idén lenne 100 éves, és szobrot fog kapni erre az alkalomra a város, róla, épp a Korona elé állítják fel, aminek falán már ott az emléktábla, hogy itt hegedült évtizedekig, könnyet és mosolyt csalva az őt hallgatók arcára. -

Van több emléktábla is az épület homlokzatán; Tömörkény István lakott itt vagy 3 évig, és itt alakult '37-ben a Márciusi Front is, küzdve a demokratikus átalakulásért egy József Attila emlékest emlékeként pedig Fejtő nem rég Párisban, elmondta, hogy milyen sokra becsülte az egyszerű makói hagymatermelő embereket.

Itt voltak hangversenyek a diszteremben, itt hallottam először Kocsis Zoltánt zongorázni (még 20 éves se lehetett, - de a játéka érettebb volt, mint... most(?) (egyébként ő is "megdicsérte egy "Magyarország"beli nyilatkozatában a makói figyelmes, értő közönséget, itt hallottam -akkori barátját -Ránkit is; (Mensáros is itt ült a hallgatóság sorai közt); ugyanitt vannak újabban a Pulitzer emlékünnepségek, "Marosvidék" bemutatók, - ide jártam elsős, elfogódott gimnazistalányként tánciskolába, itt voltak a bálok, a híres-neves, matrózblúzos, feledhetetlen gimibáljaim. Érettségi bankettem. Az már az étteremben. Érettségi bankettek, ahol mint tanár/osztályfőnök vettem részt:

aztán érettségi találkozók, ahol mint nyugdíjas tanár... idén nyáron is...

Ha rokonok jöttek, itt vacsoráztunk. Többnyire itt is szálltak meg. Amig még működött a szállodarész. Már évek óta nem. És nemigen járnak ide esténként szórakozni az emberek, már nem "zenés szórakozóhely" a Korona. Nem muzsikálnak benne Fátyolmisik sem. Főleg csak déli órákban esznek(eszünk) itt egy-egy menűt, tessék-lássék. Iztelen minden. A bérlő szabadulni is akar a Koronától. Pedig, hogy örültünk, amikor évek bezárása, roskadozása után, renoválták, újra megnyitották...

Talán, ha újra megnyitják majd a szállodai részt is, fellendül a Korona egykor pezsgő élete?

Nem hiszem...

Pedig micsoda "kávéházi élet" is lehetett itt! Az Espersit házban az egyik tárlóban van egy ceruzával írt cetli, amig mindig megállít, ez áll rajta: "A Koronába mentem. Kérem befűteni." -Gondolom , a Koronában már, eleve "meleg" volt... És talán jól is főztek...

.......

...mint a szegedi Reneszánsz étteremben (?) ebéd utáni ebéd... mind elfogyott: