TANGÓZÁSOK

Mrozek Tango c darabjára "esek be", az Örkény szinházba - mert hogy arra járok épp. az Ámos kiállitás után, meg amúgy is - jó szinház, jó darab... egy jegyet megveszek a még meglevő 3-ból, jóelőre, mert egyre kevesebbet látok messziről ... A darabot egyetemista koromban irták (a fő"hőse", Artur, is egyetemista), frissiben irtam egy dolgozatot róla, meg még egy pár "szocialista" abszurd drámáról (Havel, Klima, összehasonlitva a nyugatiakkal...(Beckett, Ionesco, Pinter)...de döbbenetes, hogy azóta aktuálisabb az abszurd, ez a Tango is, mint valaha! naja közben az életünk maga is abszurddá vált... Csak nem az abszurd drámaírók önbeteljesitő jóslataiként? - vagy persze "csak" arról van szó, hogy ők élesebben, jobban láttak dolgokat, akkor is amikor még alig volt látható...

nade mit láttam én meg ebben a darabban 1965-ben...?! elővettem azt a tanulmányt... milyeneket irtam, s bár én csak olvastam a darabokat, hangsúlyoztam, hogy a játéknak milyen nagy szerepe van bennük

hosszan idéztem is a műből

Slomil (az apa): Nem tudod, hogy a tragédia ma már lehetetlen? ma már csupán bohózat lehetséges. A bohózat is lehet művészi és szép.

Artur(a fia) másképp gondolja, ő a mindent szabad -

helyett rendet akar, eszméket, s jobb hiján a régi, penészes kellékekkel erőszakolja ki

a kiinduló káoszképpel szemben,

 de mindnyájan vesztesek lesznek...s hatalmat az kaparintja meg, aki kivár és kihasznál helyzeteket.... az örökalkalmazkodó, kiszolgáló (nagybácsi) pedig vele tangózik a darab végén...

no az ilyen tangózást nagyon nem szeretem, de a darabot jól játszották... még nevetni is tudtunk (Mácsai! Pogány Judit!)... de szomorú, ha a valóságra vonatkoztatjuk... a képet. És mi másra tudnánk...

túl sokan és régóta tangóznak körülöttünk…