anyu ma lenne 100 éves
már (nem is) egy hete csak a mamára gondolok mindig... meg egész úton hazafelé azon gondolkodám..., hogy méltó módon emlékezzek meg róla, valami különleges bejegyzéssel is , azt terveztem, hogy felteszek egy csomó fotót, kiskorától nagymamakorig, vagy amiken együtt vagyunk rajta mi ketten: anya és lánya - a múló idő folyamán, mert azt beláttam, hogy muszáj válogatni, mind nem lehet feltenni... de átnéztem, beszkenneltem 
majdnem mindet, és a képek elém hozták őt, a képek sárgulnak, de emléke örökzöld... sőt nem is emlék, több annál, valami állandó jelenlét
azért a képek mégis csak még közelebb hozták, segítettek körvonalat adni az emlékeknek is; sok képet csináltam róla, némelyik képen, az arckifejezésén kicsit látszik is, ha terhére volt ez, de soha egy képen sincs semmi negativ, semmi harag, vagy rosszallás a vonásain - ellenkezőleg: csupa kedvesség, jóindulat, szeretet, ahogy belenéz a kamerába illetve a mögötte állóra. (mondta is, hogy egy képről le lehet olvasni, milyen érzésekkel van az illető a képet készítő irányába -s ílymódon láthatatlanul ott van a kép készitője is a képen), jó érzés ezeket a képeket most újra nézni, kinagyítva, mert látom rajtuk, milyen szeretettel néz rám az anyukám... szívet melengetően. Ahol pedig nem egyedül van a képeken, hanem társaságban, beszélgetve, ott is látszik, hogy csupa barátságosság, szívélyesség, kedvesség, szeretet - legyenek a testvérei, rokonai vagy szomszéd gyerekek, hát még a saját unokája - körülötte. Nem hiába emlékszik mindenki úgy rá, hogy milyen kedves és barátságos volt... Volt? Nem szeretem a múlt időt. Nem is fogadom el. Van.
anyu ma 100 éves
éljen!
a baba
unokatesvérekkel
1941 márc
50-es évek
anyu velem a Marosban 63
nővérek közt 1971
kézimunkaóra a strandon 1973
öccsével 1979
anyai mosoly 1983
1984 négyen!
1984 okt. unokával!
