régi karácsonyokra gondolok
frissen kivágott fenyőfáira
végighurcoltam a városon
félzsidó gyerekemnek
(de hát Joshué-Jézus is az)
örömmel-kinlódva cipelve
kókadt tűlevelei elszóródtak
a maradék a szönyegünkbe esett
a trümóról el is dőlt egyszer
(pedig a nagy tükör megkettőzte)
másszor meg nem tudtam megfaragni
a végét - aztán az egész műanyag lett
eltűnt a varázslata már régen
lányom leleplezett
hogy én vagyok...minden
ünnepben minden ---
akkor meg minek
mindnyájan felnövünk egyszer
ki később ki előbb de a
meséknek vége lesz...
most nincs fám
(csak az ablak előtt
diszitetlen)
lányom, unokám
messze
boldog ünnepeket...
