valamennyi igazgatóm közt - most igy visszatekintve - mégis csak ő volt a legemberségesebb - pályakezdésem sőt érettségim igazgatója

akkoriban kérdezte egy ismerősöm, mikor tanitani kezdtem, na és milyen az igazgatód, nem is értettem a kérdését,hirtelen, hát számit ez? Az ember tanit és hagyják tanitani....igazgatótól függetlenül (ő hagyott)

igaz, néha látogatott egy-egy irodalomórámat, de mindig élvezte, szuperlativusokban beszélt róla,, hogy már-már művészet amit csinálok----

sőt, az is visszakerült a fülembe, hogy egyszer volt magyar tanáromnak velem példálózott, mikor "mélyebb" tanításra akarta ösztönözni. Ő persze visszavágott, hogy nekem csak az a dolgom (akkor még nem volt családom) Csak anyámra kellett "vigyáznom", bár ki voltam szolgáltatva az ő egészségi (hangulati) hullámzásainak... De ő ebben is elnéző volt velem. Akkor tanultam meg, tőle ezt a kifejezést VIS MAJOR. ezzel intézte el ha nem tudtam valahova elutazni anyám állapota miatt (igy pl egy tanároknak szervezett pécsi jutalomkirándulásra sem...ahol - milyen érdekes az élet- a helyettem menő kolleganőm, megismerkedett leendő férjével, kivel ma is boldogan élnek...persze ma már unokák is vannak..de szerencsére nekem is lett! :) Az élet fordulatai kiszámithatatlanok...

az én kedves igazgatóm toleráns és bölcs ember volt

talán azért is , mert nagyon rosszul látott

de a belső szeme nyitva volt!

tablónkon

(nincs külön  kép róla, csak a tablóképem teszem fel, ott láthat: mint igazgató - bár 3 évig megelőzte Marczis Vilmos, de ő egy külön történet lenne(