ez egy nagyon érdekes kiállítás volt... úgy is mondhatnám tematikus, minek anyaga évtizedek alatt gyűlt össze
kereszt ábrázolásokból
kezdés előtt épp ezelőtt a fotó előtt állva vitatkoztam magamban feliratával
merthogy félek! mert ha el is fogadom, hogy ő feltámadott, de rajta kívül senki...
állt ,meg mögöttem a művész Dömötör Mihály---
aztán megmutatta a legrégebbit, 40 év előttit, ami Prágában készült...
aztán a Jezus Krisztus Szupersztar dallamai után elhangzottak a nyitó beszédek
különböző aspektusokból a keresztek jelentősége
egy Tolsztoj idézet keltette fel az érdeklődésem a polgármester beszédében: aki ismeri saját helyét a világban, az ismeri Istent,bár ő megfordította...
engem ez az ókori bölcs jósdai feliratra emlékeztetett, ismerd meg tenmagad(helyed!) hogy megismerhesd Istent....
(aztán beszélt a fotóművész vásárhelyi lévén Vhely és Makó kapcsolatáról a művészetben, emlitette 1909-ben volt Espersit hivására Tornyai kiállitás(akkorban írhatta levelét a festő a nagynénémnek?)
1913-ban Endre Béla kiállítás 150 képpel, köztük lehetett, akkor vehette nagyapa a Marosparti tájat?)
meg beszélt saját , személyes keresztjeiról....
A kat plébános is beszélt, vallásfilozófiai megközelítésben...fényről, árnyékról, világosságról, életfáról s egy kedvenc József Attila idézetemmel zárt :
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
a művészettörténész a parafrázis jelleg hangoztatása mellett, ami itt felemel.is kiemelte a fények jelentőségét, meg a fekete fehérek mellett a szürkét..a köztes borongást
