Hanem próbálni nem szerettem! Nem tudtam... Azok a gombostűk...mindig szurkáltak valahol, és túl sok volt belőlük.És én rögtön a kész és passzoló eredményt szerettem volna látni türelmetlenül.

Át is alakított ...

Emlékszem, egyszer, a gimibál előtt, egy kintről kapott taft kockás , hordó fazonú ruhából, egy egyszerűbb fazont akart csinálni... A próbákig el is jutottunk, de félbemaradt, nem fejezte be sohasem...Mert megbetegedett. Abban az évben nem voltam a gimibálon. Semmilyen ruhában.,

Arra is emlékszem, hogy amikor készítette, még az elején, nagy lendülettel és kedvvel, azzal vigasztalt , hogy szép lány vagyok, higgyem el, és ebben a készülő ruhában tündökölni fogok, lehet, hogy van, akinek jobban tetszhetek, mint akár a S. Mari, az akkori idők elismert -de egész más tipusú - szépsége.  Nem tudtam kontrollálni szavait a meghiúsult bállal. A ruha úgy maradt félbe, tele a gombostűkkel, akár állítólagos szépségem....